009 Re:Cyborg (2012)

Képtalálat a következőre: „009 Re:Cyborg png”

Infó:

Eredeti cím nincs megadva
Angol cím 009 Re:Cyborg
Egyéb cím(ek) 009 RE:CYBORG
Besorolás anime, film
Hossz 1 rész
Dátum 2012

Ismertető:

A soron következő mozifilm egy olyan franchise legújabb eleme, amelynek története a ’60-as években indult. Shoutaro Ishimori36 kötetes mangája, amely 1964 és 1981 közt futott, annyiban számított mérföldkőnek korában, hogy megteremtette a sentai műfaját. A manga több anime és játék feldolgozást is kapott az évtizedek során, sőt még alternatív, felnőttesebb töltést is a 009-1címre keresztelt spy-fi személyében, de a franchise igazi vérfrissítése sokáig váratott magára. Az első ilyen próbálkozásnak, a film előzetesének is mondható ReOpening című special tekinthető, ami csak igen nagy vonalakban foglalta össze az akkor még be nem jelentett projektet. Egy Panasonic standnál mutatták be az egyik nagyobb rendezvényen.

Azóta eltelt bő két év, s történt pár személycsere a specialhoz képest. Az animációért továbbra is a Production I.G. felelt, a zenéjét Kenji Kawai szerezte, de Mamoru Oshiit Kenji Kamiyama váltotta a rendezői székben. Az eredmény pedig magáért beszél…

Régi kiborgok új köntösben

Történetünk szerint folytatódik a jól ismert Cyborg 009 univerzum, s immáron huszonhét éve, hogy a kiborgosztagot újra feloszlatták. A hidegháborúnak vége, a világ dolgai úgy zajlottak, ahogy azt ismerjük. Most pedig 2013-at írunk…

Január 16-a óta több felhőkarcolót és toronyházat romboltak le, illetve robbantottak fel, az ok pedig ismeretlen. Egyesek terrorcselekményekre gyanakszanak, mások komplett összeesküvés-elméletet szőttek a köré az elgondolás köré, hogy az egészet az amerikai kormány rendelte meg, hogy újra világhatalommá válhasson. Mindehhez pedig a Samuel Capital segítségét kérik, akik nem kispályás módjára ténykednek a hadiiparban… lévén fő részvényesük az izraeli Védelmi Minisztérium.

Szóval a gyanú megalapozott, de mi ebben az igazság? A kiborgok vezetője, Joe Shimamura miért hallotta az “Ő hangját”, aki arra utasította, hogy repítse levegőbe a Roppongit? Valami fundamentalista csoport vagy transzcendentális hatalom áll a háttérben, akik bábként rángatják az embereket?

A mozifilmről

Grafikailag nem nevezhető rossz alkotásnak, lévén az eredeti karakterdizájn lényegében megmaradt, csupán modernizálták a régi karaktereket. Pl. Great Britain levedlette korábbi gyermek külsejét és érett férfivé lett, de Jet is elhagyta a hosszú, feje mögé csapott haját és sasorrát. Ennyiben jó volt látni a fejlődést és a franchise éretté, modernné tételét. Amit viszont nem vesz be sehogy se a gyomrom, az az új animációs trend, a sztereoszkópikus eljárással megoldott animáció. Ez az eljárás ugyan sok lehetőséget ad a 3D-s érzetnek (sőt, nagyobb hangsúlyt enged a hátterekre ügyelésben, ami jelen esetünkben gyönyörűen megalkotott munka), ellenben nem fizetődik ki az animálás esetén, ugyanis gyakran darabosnak, batárnak és műanyagszerűnek hat tőle a mű.

Hangok tekintetében Kenji Kawai zenéje szerintem most tényleg odatett a műnek, és olyan remek aláfestést ad a jeleneteknek, hogy a kissé visszataszító látvány ellenére képes a műbe szippantatni minket. Szinkronhangok terén is jelentős vérfrissítés történt, egy-két hang kivételével mind az utóbbi egy-másfél évtizedben befutott vagy feltűnt színészt hallhatunk viszont, akik igyekeztek visszaadni az eredeti karaktereket és azok személyiségét.

A történet… Nos igen, miután végignéztem, úgy éreztem, hogy ez a franchise is felnőtt önmagához képest, amit korábban aSpace Pirate Captain Harlock, a Space Battleship Yamato vagy a Casshern is megtett a régi shounen klasszikusok közül. És bár igen komoly felhangokkal és háttértörténésekkel, alapokkal bír a sztori, azért erősen meglepett a shounen besorolás, ami szerintem nem helytálló. Ugyanis több helyen komolyabb vallásfilozófiai, történelmi és geopolitikai eszmefuttatást végeznek szereplőink, valamint itt már nem csak a hősiesség és a bajtársiasság hajtja kiborgjainkat, valamint eddig tőlük szokatlan módon, van egy természetes feszültség néhányuk közt. Bár nem mondom, hogy a világ legjobb története, de a korábbi szériákhoz és filmekhez képest jelentős fejlődés mutatkozott.

Viszont a történetben szereplő karakterek csak azoknak fognak mondani valamit, akik ismerik valamelyik előzményt, ezáltal egyikük-másikuk előéletét, a másikhoz fűződő viszonyát. Ezt azért említem meg, mivel a mozifilm nem strapálja magát a bemutatással vagy a magyarázkodással, hanem belevág a lecsóba: ismered őket? Jó. Nem ismered? Akkor csak nézel, mint Rozi a moziban.

Vélemény

Valahol örülök a mozifilmnek, de ugyanakkor morgok is. Tény, hogy megrakták komolyabb töltettel, pár érdekes felvetéssel, valamint egy szabályosan izgató csavarral, ami mind az előnyére is válik. Hátránya azonban, hogy több ponton is vannak benne elvarratlan szálként ható részek, jelenetek, amelyek valójában mégsem azok – ott vannak a szövegben, egyetlen szóval vagy mondattal –, így pedig sebezhetővé teszik a szerkezetet és a koncepciót, már-már belemagyarázásnak érezzük a feloldásokat. A másik, talán nagy hibája a filmnek, hogy meglehetősen elnyújtja az expozét, a felvázolást az első háromnegyed-egy órában, s a lényegnek már nem tud a fennálló időben elég hangsúlyt adni – ezáltal olyan lesz, mint egy évadnyi sűrítmény.

Viszont kétségtelen, hogy aki egy kicsit komolyabb hangvételű shounenre, könnyedebb seinenre vágyik, annak tökéletes. A teljes hatásért viszont szerintem érdemes megtekinteni valamelyik előzményt: az 1966-os mozifilmet vagy a 2001-es reboot sorozatot.

Online: