Akira (magyarul) (1988)

Képtalálat a következőre: „Akira png”

Infó:
Eredeti cím アキラ
Angol cím Akira
Akira
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, Movie
Hossz 1 rész
Év 1988
Ismertető:

Az Akira mind filmes, mind kultúrtörténeti szempontból is kihagyhatatlan mérföldkő. Amikor 1988-ban Katsuhiro Otomo elkészítette a filmet, már tetten érhetők voltak Japánban azok a szociológiai és demográfiai gyűrődések, melyek napjainkra elhozták számunkra az Akira cyberpunk világát.

Az Akira kerettörténete – emberi roncsok keringője

Japán fővárosában, Tokióban, 1988-ban felrobban egy újfajta fegyver hatalmas krátert hagyva maga után. Katsuhiro már a történet elején megidézi a japán társadalom egyik legnagyobb kulturális traumájának is tekinthető eseményt, a II. világháború lezárásául szolgáló atomtámadást. Az Akira ezen felütése igen erőteljes, főleg, mert a történet szerint ez a „baleset” idézi elő a III. nagy világégést. A háború lezárása után harminc évvel újjáépül a főváros is Neo Tokióként és készülődik az Olimpiára, miközben az átlagemberek egyre elégedetlenebbeké válnak.

Az Akira által vázolt szociográfia főbb vonalai ismerősek: a hatalom arctalan, a politikai szcéna megbukott, az irányítás kicsúszik a kezükből, mindeközben hatalmas óriásvállalatok birtokolják a javak nagy részét. Neo Tokió irizáló neonfényeinek és gigantikus felhőkarcolóinak árnyékában zajlik az elnyomott polgárok forradalma az adóreformok és a kizsákmányolás ellen. A társadalom erősen szegmentálódik, ami tovább fokozza az érdekellentétekből fakadó összetűzéseket. A fiatalok számára nincs jövő, az oktatási intézmények csődöt mondanak a nevelés és az oktatás terén. A szociológiai státuszt az határozza meg, hogy melyik motoros csoporthoz tartozol. A társadalom e szintjén a bandák jelentik a fiatalok számára a családot, ugyanakkor segítenek a felnőttkor küszöbén perspektíva nélkül egyensúlyozóknak valamilyen önidentitást is meghatározni, mely által helyet szoríthatnak magunknak az egyre csak rohadó, poszt-apokaliptikus társadalomban. Az utcán zajlik az ő pitiáner háborújuk is: területért, befolyásért, drogokért és lányokért, meg úgy egyébként „just for fun”. A filmben utal is rá az egyik iparmágnás: „Ez a város olyan, mint egy túlérett gyümölcs. Szükségszerű, hogy leverjék az ágról…”

Ebben a miliőben élnek a film főhősei is, a két árvaházi fiatal: Tetsuo és Kaneda is. A gyerekkoruk óta testvérviszonyban lévő fiúk közös motoros bandában osztják a megbocsátást a város végtelenbe nyúló sztrádáin. A köztük feszülő hatalmi ellentét fokozódása határozza meg a film egyik alapkonfliktusát is, miszerint a fiatalabb és tapasztalatlan Tetsuo-t dühíti, hogy minden nehéz helyzetből Kaneda menti ki. Büszkeségén pont az általa oly nagynak tartott személy ejt csorbát, tudtán kívül.

Az utcai tüntetések közösségformáló erejéről

A másik szálon egy szeparatista lázadó mozgalom tagjai, Ryu és Kei hajtanak végre robbantásokat a város több pontján. Az egyik ilyen tüntetés során társuk a kormány titkos laborjából megszöktetett egy koravén kisfiút, hogy az ellenállás a saját céljaira használja fel, ám a rendőrség üldözőbe veszi őket, végül pedig egy tűzharcban lelövik a férfit, mire a gyerek telekinetikus képességeit használva romba dönti a környező épületeket, majd eltűnik. Legközelebb pedig egy motoros üldözés helyszínén jelenik meg, ahol egy kis híján végzetes kimenetelű balesetet okoz. Egész pontosan Tetsuo-val találkozik össze, aki épphogy túléli az ütközést, ám vélhetőleg a sokkhatás és egyéb körülmények miatt emberfeletti képességeknek kerül birtokába.

De ki az az Akira?

Akira csupán egy mítosz, szellem, egy olyan hívó szó, melyre Neo Tokióban mindenki felkapja a fejét. A mendemondák szerint ez az Akira nevű fiú váltotta ki valamilyen módon a hatalmas robbanást annak idején, eltörölve ezzel az előző fővárost és háborúba taszítva a világot. Hogy ki volt Akira valójában? A japán kormány kísérleteket folytatott különleges képességű gyerekekkel, annak érdekében, hogy igába foghassák az erejüket és harci célokra használhassák fel. Ezek a gyerekek voltak a Számok és közéjük tartozik a motoros balesetet okozó Takashi is. A gyerekeket számtalan kísérletnek vetették alá és felébresztett erejüket erős nyugtatókkal és drogokkal igyekeztek kordában tartani. Akira volt mind közül a legtehetségesebb és a legerősebb. Az ő transzcendentális ébredése okozta azt a bizonyos robbanást.

Isten ereje és a körforgás törvénye

Egy rövid párbeszédben kiderül, hogy a hadsereg az ország összes pénzét arra költi, hogy a gyerekekből szuperfegyvereket faragjanak, főként mert látták, hogy Akira mire volt képes. Az erkölcsileg megkérdőjelezhető hozzáállású professzor és a hadsereg főparancsnokának határozott szándéka, hogy Isten erejét irányításuk alá vonják. Az aggasztó előjelek ellenére sem – miszerint megismétlődhet a 30 évvel korábbi katasztrófa – mondanak le terveikről. Az emberi kapzsiság, mohóság és hatalomittasság hármasa ágyaz meg az anime tetőpontjának, melyben egy indulatoktól, kisebbségi komplexustól szenvedő ember visszaél a ráruházott isteni hatalommal és ámokfutásba kezd Neo Tokió utcáin.

Az Akira története nagyon sokrétegű és nézőjén múlik, hogy meddig hajlandó lemenni az egyre kényelmetlenebb kérdések boncolgatásában. Tekinthetjük egy izgalmas akció sci-finek vagy a mai jelent megfestő társadalomkritikának is. Összességében az egész alapja a bizakodó ciklikusság, körforgás lehetősége, mely egyértelműen egyfajta buddhista vallástörténeti elemként van jelen a történetben.

Szumma!

Ahogy a film Neo Tokiót bemutatja, kicsit olyan érzésünk támad, mintha Szodomát és Gomorát látnánk, a bűn városait, melyek pusztulása szükségszerű volt, elrendeltetett. Több utalás is történik rá, miszerint a háború után újjáépített város ereje elfogyott, lendülete megrekedt és már egyre inkább csak a hanyatlás vár rá. Már a nyitó képsorokban bekövetkező robbanás is előrevetíti az újból esedékes apokalipszist. A pusztulás és újjászületés körforgása mellett még némi tudományos felhanggal is rendelkezik a történet, egy kiváló példán keresztül: „Az ember olyan, mint az amőba egykor. Csak arra képes, amire a jelen fejlettségi fokán elvárható tőle. Ám mi történne akkor, ha egy amőba egyszer egy akkora erőre tenne szert, mint egy ember?”. Igazság szerint ez a pár mondat remekül egybefogja az Akira alapkoncepcióját.

Az Akira kellően komor, rapszodikus, bővelkedik társadalomkritikában, ironizál, túloz, fejbe vág, felkavarja a gyomrot, kétségbe ejt, kérdéseket vet fel, mindezt olyan magas minőségű animációval ötvözve, mely méltán emeli az animációs filmek panteonjába.

Akinek tetszett a Szárnyas Fejvadász, Johnny Mnemonic vagy a Ghost in the Shell komor jövőképe és szövevényes története, azoknak kötelező darab, egyébként pedig csak alsó hangon: Benne van azon filmek bakancslistájában, melyeket mindenképp látnod kell, mielőtt meghalsz!