Clannad (2007-08)

Képtalálat a következőre: „Clannad ico”

Infó:

Eredeti cím CLANNAD -クラナド-/

japán
Besorolás anime, TV
Hossz 22 rész
Év 2007 – 2008


Ismertető:

Mindenki el tudja képzelni, milyen lehet, ha egy évet ki kell hagyni a suliból betegség miatt. Ennél még talán az rosszabb, ha ez az év az utolsó, és mikor évismétlésre kerül sor, már nincsen senki ismerős, mindenki végzett. Ebben a helyzetben kell továbblépnie Furukawa Nagisának, újra be kell illeszkednie, ehhez pedig barátokat kell szereznie. Ami mégis különleges ebben a lányban, hogy bár magányos, mégis úgy indul neki az első napnak is, ahogy általában a dolgokhoz hozzááll: kicsit félénken, hezitálón, de nagy szeretettel, csupa szívvel. Furukawa ellentéte Okazaki Tomoya, egy fiú, akinek minden nap ugyanolyan, aki nem igazán kedveli sem az iskolát, ahol tanul, sem a várost, ahol él. Családi háttere sem egyszerű, ami magyarázat lehet, hogy miért látja így a világot.

A történet e két különböző személyiség találkozásával indul. Ez egy reggelen történik, amikor mind a ketten iskolába tartanak, majd úgy hozza a sors, hogy ebédszünetüket is együtt töltik, és kicsit jobban megismerik egymást. Furukawa elmondja, hogy magányos, Okazaki pedig javasolja neki, hogy lépjen be valamelyik délutáni szakkörbe (klubba). A lány meg is fogadja a tanácsát, de kiderül, hogy a színjátszó kör, amibe annyira szeretett volna belépni, már megszűnt. A lényeg, hogy főhőseink nem adják itt fel, ha nincs színjátszó kör, akkor csinálni kell, és neki is állnak, hogy megalapítsák. Megindul a toborzás, de már a plakátok kihelyezése után is problémák támadnak.

A sorozat persze nem csak erről szól, ez az alap, amiről indít, építkezik. Később a színjátszókör-alapítás kicsit háttérbe szorul, amit egy különleges lány felbukkanása okoz. Eközben az iskolában egy szellem lánynak a feltűnéséről is járja a szóbeszéd. Ami pedig nagyon szembetűnő, az a változás, ami Okazaki személyiségében bekövetkezik, azáltal, hogy Furukawának segít, és hamarosan közös céljaik érdekében cselekszik. Többé már egyikük sem fogja magányosnak érezni magát.

Ez az anime nagyon erőteljesen épít a szereplőkre, igen sokat vonultat fel belőlük. Ráadásul vannak olyanok, akik látszólag minden ok nélkül tűnnek fel, aztán ahogy haladnak előre az események, kezd kibontakozni a leglényegesebb szál is. Minden karakter visz valami pluszt a történetbe, és nagyon sok a különbözőségeikből adódó helyzetkomikum is.

A zene kapcsán csak jót lehet mondani. Az ending elképesztően aranyos, de tényleg nincsen rá jobb szó. Bár az első rész után érthetetlen, hogy mit akar kifejezni, de aztán ez is megválaszolásra kerül. Az első rész szerintem nehezen indul, főleg azokhoz szólok ezzel, akik az első részek alapján ítélnek. Utána viszont minden kezd tisztulni, egyre több a poén, és egyre jobban lehet akklimatizálódni a szereplők különleges stílusához is. Néha kicsit fárasztó néhány jelenet, de ha ezen sikerül túltenni magunkat, akkor jöhet a lényeg, és az érdekes történet felgöngyölítése. A végére egy apró érdekesség: az egyik szereplő hangja (Tomoyo Sakagami) Clare (Claymore-ból) hangját kapta, akinek ez a különlegesen szép hang elnyerte a tetszését, azt hiszem, örülni fog ennek.