Dororon Enma-kun Meeramera (2011)

Dororon Enma-kun Meeramera Folder Icon 1 by Gilang--Hikari

Infó:

Eredeti cím Dororonえん魔くん メ~ラめら
Angol cím Dororon Enma-kun: Meeramera
Egyéb cím(ek) Dororon Enma-kun Me-ra Mera
Besorolás anime, TV
Hossz 12 rész
Év 2011

Ismertető:

A Dororon Enma-kun eredetileg a Satanikus! címen is ismert horror-vígjáték mangából készült sorozat. A manga írója és rajzolója Go Nagai, aki a kor egyik nagy hatású műve nyomán (GeGeGe no Kitaro) alkotta meg a saját, japán szellemvilág lényeiről szóló művét 1973 szeptembere és áprilisa közt. Tulajdonképpen ennek is tudható be, hogy ez a legismertebb munkája Japánban, noha a világ többi része méltatlanul elfeledte/nem ismeri. A manga és az anime párhuzamosan futott egymás mellett, majd a szerző több ízben folytatta az alapművet (1978-ban, 1992/93-ban, 2000/2001-ben és 2010-ben). Az animét később, 2011-ben újradolgozták, korszerűsítették grafikában és hangban, s így lett a Meeramera.

A bolond Youkai Őrjárat

A történetünk főhős(nőj)e, ellentétben az 1973-74-es és a 2001-es változatokkal, Harumi, aki az eredeti sorozatban mellékszerepet töltött be. Harumi családja egy fürdőházat vezet, ahol a lány rendszeresen besegít. Néhány srác (köztükTsutomu, az eredeti sorozat főszereplője) elhívja az iskolába éjszakai szellemvadászatra. A szellemvadászat túl jól sül el, olyannyira, hogy Harumi majdnem belefullad a medencébe, ahonnét Kapael (a kappa) kimenti. “Hála neki” megismeri a démonkirály unokaöccsét, aki az iskola alatt berendezett bázisában lopja a napot Yukiko-himével (a yuki-onna) ahelyett, hogy a rá kiosztott feladatai teljesítené: vezesse a Youkai Őrjáratot, és az 1970-es évek Tokióját védelmezze velük szemben… Enma-kun, a kis kangörcsös démonfi pedig inkább szívesebben szórakozna Yukiko-himével, meg amit a zsenge ifjúság el tud képzelni. Aztán Harumi mégis ráveszi, hogy két bohóckodás közt azért mégis tegyen rendet a városban.

Dororon Enma-kun: Miazistennyilaez!?

Nos, szerintem most jön az egész ismertetőnek a leghálátlanabb pontja: a kiértékelése. A következőben leírtak az eredeti művek ismeretében történtek. Nem akarok senkit se megbántani, de aki nem bírja a csípős szavú kritikát, az ugorja át az egész részegységet.

grafika nagyon csinos lett, tény és való. Az effektek és az animáció igazodnak a kor elvárásához, sőt, a karakterdizájnra is azt tudom mondani, hogy aránylag nagyon jól igazodtak az eredetihez… DE (!) néha az az érzésem, hogy a képi világban alaposan átvertek minket. Egy igen jó és izgisnek ígérkező OP után (ahol lángokat, szörnyvadászatot, kevéske erőszakot és pár bajba jutott lánykát ígérnek) kapunk egy olyan sorozatot, ahol az első elvárásainkat mélyen alulmúlva, az akciót agyatlan ecchi jelenetekre cserélték. Lépten-nyomon a lélekölő ökörködés, ami megöli az élvezetet. Milyen horrorisztikus akció-fantasy sorozat az, ahol 24 percből (a 3 perces OP-ED párost leszámítva) 19-20 perc perverz ökörködéssel és a nagy büdös nullával telik el? Na meg az első részben a melleit bólaként pörgető nagyi… jaj, szűzanyám…

hangok tekintetében a seiyuuk aránylag jó munkát végeztek, ám egy idő után idegesítő válik a legtöbbjük nyivákolása. Az effektek is aránylag rendben vannak, de talán a leginkább csúcspontnak a hang tekintetében az OP-ED páros nevezhető. Az OP egy pörgős, kissé rockos dallamra épülő szöveg, ami kiváló felvezető (lenne, ha komolyabbra vették volna a figurát). Az ED pedig (mindenféleképpen) egy kellemes levezető zene, lágy dallammal. Ennek a két számnak igen erősen javallott a meghallgatása.

történet… most mondjam azt, hogy erőteljesen megerőszakolták, és még vazelint sem használtak? Jó, mondom. Konkrétan az előzetesek egy aranyosan kedves, igazságért harcolós és üdítően humoros sorozatot vizionáltak, ahol a keményebb pontokat a humorral ellensúlyozzák, ehhez képest nagyon átba… akarom mondani, átvertek minket. Elbaromkodták úgy, ahogy van az egészet és ez részről-részre egyre komolyabb méreteket ölt. Sőt, vannak olyan pillanatok benne, amikor erősen megkérdőjeleztem, hogy ez tényleg az 1970-es évek Tokiója, vagy csak az én szemem káprázott, mikor az elmúlt két évtized szokványos ruhaviseleti stílusát és némely ruhadarabjait láttam viszont.