Genshiken (2004)

Infó:

Eredeti cím げんしけん
Angol cím Genshiken
Egyéb cím(ek) Gendai Shikaku Bunka Kenkyuu Kai
Besorolás anime, TV
Hossz 12 rész
Év 2004

Ismertető:

Egy anime, amely anime megszállott fiatalokról (Otakukról = mindenre elszánt rajongókról) szól. Nem mindennapi ötlet. Eredetileg manga formában látott napvilágot Kio Shimoku tollából. Sajnos még egyetlen példányhoz sem volt szerencsém, így minden ismeretem az animéből származik. Na de lássuk csak, miről is van konkrétan szó:

Életünkben fontos szerepet játszik az, ha érezzük, hogy tartozunk valahová. Mindenki vágyik egy olyan közösségbe, ahol megoszthatja gondolatait és hódolhat legfőbb szenvedélyének. Így van ezzel Sasahara Kanji is, aki elsőéves a Shiiou Egyetemen és most döntenie kell, mely klubot részesíti előnyben. Szegény Sasahara nem egy kimondottan karizmatikus fiú, csendes, visszahúzódó természete van, de tudja mit szeretne: egy olyan klubhoz tartozni, ahol az animék állnak a középpontban. Kasukabe Saki szintén elsőéves az egyetemen. Nem igazán akar egyik klubhoz se tartozni. Kimondottan felvágott nyelvű leányzó, dohányzik és szó nélkül képen vág bárkit, ha valami sérelem éri. Ő is tudja mit akar: Kousaka Makotot, régi szerelmét. A fiúnak azonban ez nem tűnik fel, pedig Saki-san tűr mindent „rendesen”. Itt lép a képbe a GENSHIKEN (Genshiken = “Gendai Shikaku Bunka Kenkyuu Kai” = “Society for the Study of Modern Visual Culture” / “Egyesület a Modern Vizuális Kultúra tanulmányozásáért” de egyébként úgy láttam, mindenki másképpen fordítja), egy klub, ahol a tagok animéket néznek, gyűlésekre, kiállításokra járnak, és ahol tulajdonképpen mindent megtalálhat az ember, ami az animékhez kapcsolódik. Sasahara és Kasukabe is dönt. Mindketten GENSHIKEN tagok lesznek, csak az okok elég különbözőek. Szegény Kanjit bíztatni kell, hogy merjen belépni. Nehezen nyílik meg, de hamar ráébred, hogy ez a hely a neki való. A lányt egy sor kényszerítő erő veszi rá a csatlakozásra, ennek egy része Kosaka is, mivel a folyton vidám fiú szintén tagja a klubnak (persze a szerelem önmagában még kevés a csatlakozáshoz). Kanji remek Otakupalánta. Még keveset tud e világról, ezért szívesen indul felfedezőútra. Vele megismerheti a néző is ezt a furcsa életstílust. Ezzel szemben Saki-san a megtestesült Anti-otaku. Utálja az egész klubot és természetéhez hűen, ezt folyamatosan érezteti is a többiekkel. Leghőbb vágya, hogy megszabadulhasson tőlük úgy, hogy megtarthassa Kosakát. A sorozat végére persze egész összetartó kis csapattá rázódnak össze, de addig még hosszú az út.

Egy kézen meg lehet számolni a szereplőket. Szinte egy olyat sem tudok mondani, akihez ne tudnék valamilyen jellemző tulajdonságot kötni. Bemutatni nem is fogom egyiküket sem, megteszi ezt a sorozat. És hogy miről is szól a 12 rész? Hát ezt nem nehéz megválaszolni. A fiatal rajongók és Saki hétköznapjain keresztül talán egy kicsit sikerül észrevenni, hogy a két oldal közötti szakadék nem is olyan mély, az ellentétek pedig inkább előnyt jelentenek. Vagy hogy mitől is lehet olyan rettenetes az a barát, akit a számítógépe elé szögeztek? Esetleg meg tudod-e érteni, ha valaki tönkreteszi féltett ereklyédet (amit egy hétig építettél), pusztán csak azért, mert az nem jelent neki többet, mint egy műanyag kacat. Mivel otakukról van szó, természetesen számtalan utalást találunk a különféle animékre, mangákra és játékokra, de szerencsére ezek ismeretének hiánya nem jelent gondot (én legalábbis még egyszer se jöttem zavarban emiatt, pedig az ismereteim elég hiányosak). Igazi rajongás egy kitalált sokrészes sorozat, a Kujibiki Unbalance iránt van, ami elég idétlen ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni (a DVD tartalmazza extraként az első és a két utolsó, huszonsokadik részt is belőle, ha valakit érdekelne, egyébként mindenről szól, amiről anime csak szólhat J), így a legelvetemültebb rajongó is könnyen azonosulni tud időnként a másik oldalt képviselő Saki-sannal, miközben az kritikával illeti e remekművet. Kujibikival van kiplakátolva minden valamit magára adó OTAKU szobája. Videók, füzetek, képek számtalan mennyiségben és a cosplayesek leginkább a Kujibiki lehetetlen ruháit öltik magukra. Megmosolyogtató.

A rajzok igazán szépek, bár néha a szereplők sajnos kicsit elnagyoltak lettek. A helyzet hangulatát azonban mindig remekül átadják és ennél azt hiszem nem is lehetne többet elvárni tőlük. A klubház létező helynek tűnik, jól felismerhető karakteres helység, amely a történet folyamán mindig változik egy kicsit. Az openingről és az endingről pedig csak annyit, hogy ahhoz képest, hogy már vagy háromszor megnéztem a sorozatot, mégsem fordult elő, hogy unottan elhajtottam volna. Az ending egyébként kicsit része is az aktuális epizódnak és sokszor folytatódik utána a történet. A lényeg, hogy érdemes végignézni és nem csak azért mert JÓ! A zene remek hangulatot csinál, és mindig jókor kerül elő.
Összességében remekül szórakoztam a sorozaton. Nincs telezsúfolva szimbólumokkal, nincs rejtett mondanivaló, nincs legyőzésre váró ellenség (csak probléma) és a már megszokott erőltetett poénok sem rontják el (bár sajnos előfordul néhány belőlük is). Helyettük van egy hétköznapi történet olyan szereplőkkel, akik akár létezhetnének is. Szerintem mindenkinek kötelező darab. Engem teljesen megfogott, de hogy miért, azt talán nem is tudom igazán megmondani. Nézd meg te is!