Gokukoku no Brynhildr (2014)

Infó:

Eredeti cím 極黒のブリュンヒルデ
Angol cím Brynhildr in the Darkness
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2014

Ismertető:

Vajon léteznek földönkívüliek? Valljuk be őszintén, még ha csak 1-2 alkalommal is, de biztosan feltettük már magunknak (vagy másoknak) ezt a kérdést. Főleg, ha éjszaka feltekintünk az égre és meglátjuk a Tejút szépségét, akarva akaratlanul is eszünkbe jut az, vajon valaki más, egy másik bolygón talán pontosan így gyönyörködik az ég szépségében, mint mi itt a Földön…

Bizonyára sokak számára ismerősen csenghet Lynn Okamoto neve. Ez nem véletlen, ugyanis neki köszönhetjük a méltán híres Elfen Liedot. A Gokukoku no Brynhildrt először 2012-ben manga formájában ismerhette meg a nagyközönség, a Young Jump hasábjain, majd 2014 áprilisában a képernyőkön is viszontláthattuk a szexi boszorkány lányokat. ^^
Akkor nem is húznám tovább a szót, ismerkedjünk meg főszereplőnkkel, a szöszi Murakamival, aki látszólag hétköznapi srácnak tűnik, sőt, igazából az is… Bár kicsit zárkózott és annyira az osztálytársaival sem barátkozik, talán ennek köszönhető, hogy ennyire jók a jegyei, ugyanis nem igazán vonja el semmi a figyelmét a tanulásról. Bár azért a klubtevékenységekben próbál aktívan részt venni, már amennyire aktívnak nevezhető, hogy egyedüli tag egy klubban. Ez a klub nem más, mint a csillagász klub, ahol Murakami egy régi csillagvizsgálóban fürkészi az eget, itt nyugodtan a gondolataiba tud merülni és egy lányra gondolni, akit egy szerencsétlenség következtében már több mint tíz évvel ezelőtt elveszített. Ezt a lányt Kuronekónak hívták, és amellett, hogy nagyon kedves és aranyos lány volt, szentül hitt a földönkívüliek létezésében és azt állította, hogy látott is már idegeneket, amit szeretett volna a fiúnak is megmutatni. Azonban az odavezető úton egy végzetes baleset érte a gyerekeket, amit Murakami túlélt, Kuroneko azonban életét vesztette. Hiába teltek el hosszú évek, főhősünk még most sem tudta teljesen túltenni magát ezen a tragédián, még mindig elevenen élnek benne a történtek. Viszont azt még legelvetemültebb álmában sem merte volna gondolni, hogy hamarosan újra láthatja legkedvesebb barátját, vagy talán csak a hasonmását? Ugyanis az egyik nap egy új tanuló érkezik az osztályba. Egy lány, aki Kuroneko kiköpött mása, legalábbis hatalmas a hasonlóság az akkor meghalt kislány és a most érkezett új tanuló között, akit Kurohának hívnak. Murakaminak természetesen egyből gyanúsak lesznek a dolgok és felmerül benne a kétely, hogy talán nem is halt meg az ő hőn szeretett Kuronekója. Azonban hamarosan csalódnia kell, ugyanis a lány biztosítja róla, hogy téved és ők soha nem találkoztak. Azonban a sors, vagy talán egy véletlen(?) baleset úgy hozza, hogy a két fiatal mégis összebarátkozik, sőt Murakami mondhatni a lány támasza lesz, ugyanis olyan múlt áll Kuroha mögött, ami épp ésszel nehezen fogható fel.

A lány ugyanis nem más, mint egy “boszorkány”, aki mágikus képességekkel bír. Ez azonban nem a természet ajándéka, sokkal inkább a beavatkozásoké, amiket rajta és társain végrehajtottak, akikkel jelenleg is szökésben van a laborból, ahol fogva tartották őket. Murakami természetesen belekeveredik – nem is kicsit – a dolgokba és segíti a lányokat mindenben, amiben csak tud, annak ellenére is, hogy ezzel veszélyezteti az életét. De vajon ezt csak azért teszi, mert titkon még mindig reménykedik abban, hogy Kuroneko egyenlő Kurohával?
Véleményem szerint egészen jó volt. A történet könnyen követhető és kicsit sem lett megbonyolítva. Összességében jó alapokra helyezték az egész sztorit. Bár aki az Elfen Lieddal szeretné összehasonlítani, az inkább ne tegye. A szereplőgárdában volt minden, a félénk butuska lánykától a perverzig, amiből persze egyenesen gondolható az ecchi jelenetek nem éppen elhanyagolható megjelenése is. De igazából ez nem volt zavaró. Valamint említést tennék még a véresebb jelenetekről is, ami, úgy gondolom, szintén nem volt annyira veszélyes, hogy egy gyengébb idegzetű néző ne tudja végignézni. Kitérnék még a grafikára is, ami véleményem szerint néha elég élettelenre sikerült, és itt inkább a karakterek ábrázolására, azon belül is a mozgásukra gondolok. Viszont az openingekért hatalmas nagy pirospont jár, azok nagyon el lettek találva. ^^

Összességében úgy gondolom, hogy egyszer mindenképpen érdemes megnézni, főleg azoknak, akik szeretik a komolyabb hangvételű animéket és a kicsit véresebb jelenetektől sem riadnak vissza.