Hakaba Kitarou (2008)

Infó:

Eredeti cím 墓場鬼太郎/

japán
Angol cím Graveyard Kitarou
Egyéb cím(ek) Mezar Kitarou, 墓场鬼太郎
Besorolás anime, TV
Hossz 11 rész
Év 2008

Ismertető:

A Hakaba Kitarou-t (Graveyard Kitarou) Shigeru Mizuki azonos című 1959-es mangája ihlette. Ekkor még Hakaba no Kitarou volt a címe, ’66-ban lett GeGeGe no Kitarou-ra változtatva, mivel túl rémisztőnek találták a gyerekeknek, és csak ekkor jelenhetett meg Shounen Magazine-ban is. Egy alternatív történetet is kiadtak hozzá 1997-ben, melynek eseményeit dolgozza fel ez az anime.* A történet az 1950-es években játszódik, amikor a háború után fejlődésnek indult a gazdaság.

Az első szereplő, akivel megismerkedhetünk, egy Mizuki nevű férfi, aki egy éjjel női hangra ébred. Miután megkérdi tőle, hogy kicsoda, a nő elmondja, hogy csak mostanában költözött a szomszédos templomba. Mizuki kinyitja az ajtót, de senkit nem talál odakint. Azonban mikor becsukja és menne lefeküdni, egy dobozt talál a szekrényén, aminek nem túl szívderítő a tartalma. Másnap sincsen jobb napja, ugyanis a főnöke megmutatja neki, hogy egy bizonyos kórház betegei szellemekké válnak. Utánajár a dolgoknak, és így kerül kapcsolatba a történet főszereplőjével, Kitarouval, a youkai (démon) fiúval, aki egy temetőben született és a Szellem Törzs utolsó tagja. A férfi magához veszi a fiút és ő neveli, nem is sejtve, mennyi baja lesz még a dologból.

Kitarou valódi apja, Medama Oyaji (egy sétáló, beszélő szemgolyó) egyengeti fia életét és látja el tanácsokkal. Még a pokolba is elviszi. A démon fiú egyre jobban megismeri az emberek természetét, és mulattatja naivitásuk. Több érdekes figurával is találkozik, mint például Nezumi Otokoval, a patkány emberrel, aki humort sző a történetbe cselekedeteivel és vicces mondataival. Már eleve a kinézete is mosolyt csal az ember arcára.

Szóval ez amolyan humoros horror történet, ami nagy múltra tekint vissza, hiszen több tv sorozat és movie és egy play station játék is készült már belőle. A grafika nem a “tipikus” anime vonalat követi, inkább olyan, mint az amerikai képregények. Mindazonáltal így is garantáltan élvezetes. Az aláfestő zene szerintem illik hozzá, az opening eléggé monoton, de hozzá lehet szokni és olyan mint egy képregény. Az endinget Shoko Nakagawa szolgáltatja. Sajnos az ending nem igazán illik a történethez szerintem, de ezt mindenki döntse el majd saját maga… Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a kissé beteges, de humoros sztorikat, egyébként meg mindenkinek, mert jó kis kikapcsolódást nyújt.^^