Hamatora (2014)

Infó:

Eredeti cím ハマトラ
Angol cím Hamatora
Egyéb cím(ek) Hamatora The Animation
Besorolás anime, TV
Hossz 12 rész
Év 2014

Ismertető:

A 2014-es téli szezon üde színfoltja (de még milyen színes!) volt az új Persona… khm… Hamatora című anime. És ha már a színeknél tartunk, Kimura Hiroshi és Kishi Seiji rendezők úgy keverik a témákat ebben az animében, mint egy festő a színeit a palettán. Vannak itt detektív sztorik, szuper erők – bocsánat, Minimumok – és olyan témák feszegetése, mint hatalom és gyengeség, elnyomottság és egyenlőség.

Az újonnan alapított NAZ stúdióval ellentétben, amiben ez az anime első műként készült, a rendezők nem kezdők az iparban: Kishi Seiji nevét például az Angel Beats! és a Persona 4 (Áhá, ez megmagyaráz dolgokat.) kapcsán ismerhetjük. Az anime Kitajima Yukino 2013-ban elkezdett, jelenleg is futó mangája alapján készült, amely a Weekly Young Jump-ban jelenik meg.

történet középpontjában egy, a címmel azonos nevű, detektív vállalat áll, melynek tagjai állandó pénzhiányban szenvednek, és természetfeletti képességekkel, úgynevezett Minimumokkal rendelkeznek. Ezek a képességek szereplőnként egyediek, viszont a legtöbbet láthattuk már más animékben valamilyen formában. Mondjuk, kicsit sötétebb formákban. Akár a feketénél is sötétebbekben. Találkozhatunk például szuper gyorsasággal, szuper erő különböző formáival, elektrokinézissel, jövőnaplóval – akarom mondani, hordozható multimédiás tárggyal, ami jóslásra képes. A már említett pénzhiány miatt szereplőink szinte bármilyen munkát elvállalnak – na jó, ne gondoljunk semmi rosszra, csakis nyomozómunkáról van szó –, már ha úgy tartja a kedvük.

Ezzel át is térnék a szereplőkre, akik kimondottan emberiek a saját hibáikkal, annak ellenére, hogy a főszereplő Nice, a Minimummal rendelkezők akadémiáján zseninek tartott egykori diák, majdhogynem a megtestesült tökéletességként van ábrázolva a sorozat elején. Hamar kiderül azonban, hogy Nice-kun sokszor feledékeny, néha kicsit nemtörődöm, és saját bevallása szerint nem a tipikus hős, aki puszta jólelkűségből mindenkit meg akar menteni. Ezt persze nem kell komolyan venni, mert ennek ellenére erős az igazságérzete.

Nice partnere Murasaki, aki néhány tekintetben Nice ellentéte: mindig higgadt, és míg Nice képessége a gyorsaságra, Murasakié az erőre épít. Az akadémia második legjobbjaként fő célja, hogy egyszer jobb legyen, mint Nice.

Fontos szerepe lesz még Art felügyelőnek, aki Nice legjobb barátja, és az egyetlen alumni az akadémiáról, akiben nem ébredt fel a Minimum erő. Itt megemlíteném, hogy személy szerint nekem nagyon tetszettek a szereplők nevei: például Nice, Hajime, Birthday, Ratio, Art, Honey, Three. (Természetesen ezek csak álnevek, de az biztos, hogy nagyon cool mindegyik.)

A főellenség, Moral, mintha csak egy hamis pszicho-útlevéllel érkezett volna ebbe az animébe. Makishima Shogo-hoz (Psycho-Pass) hasonlóan neki sem tetszik a rendszer, és ő is csak segíteni akar az embereken, egyenlővé tenni őket. De mint azt már pszichopatáktól megszokhattuk, a célja eléréséhez használt eszközei erősen megkérdőjelezhetőek.

Az anime rajzolása szép és modern, amit ki kell belőle emelni, az a képességek használatakor alkalmazott egyedi színes rajzolás, ami – szerintem – nagyon jól néz ki. A zenék is jók, főleg a pörgős OST-ok az akciójeleneteknél – amik egyébként nagyon igényesen vannak megcsinálva. Az OP és ED is nagyon fülbemászó.

Azoknak ajánlom, akik szerették a Personát, Darker than Black-et, esetleg a Psycho-Pass-t, csak valami könnyedebbre vágynak. Bár az is igaz, hogy az anime majdnem két külön részre bontható: az első nyolc rész az, ami a könnyed szórakozás, az utolsó négy pedig már sötétebb, komolyabb, főleg, mert Moral többet szerepel. Azok is örömüket lelhetik benne tehát, akik szeretik a kicsit komolyabb természetfeletti témájú animéket. Személy szerint úgy gondolom, hogy az innen-onnan összeszedett alapanyagokból és az egyéni adalékokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint ami végül összejött, azt viszont el kell ismernem, hogy az utolsó részek tényleg jók lettek. Talán jót tett volna az animének, ha a készítői kevesebb dologra koncentrálnak, de azokat jobban kidolgozzák. Gondolok itt történeti elemekre és karakterekre egyaránt. Viszont nem mondom, hogy rossz az anime, sőt, ezektől függetlenül kimondottan élveztem.
Azoknak pedig, akik szintén megkedvelték, az utolsó rész végén egy kiírás jó hírt közöl három szóban: “To be continued…”