Hokuto no Ken (1984-87)

Infó:

Eredeti cím 北斗の拳
Angol cím Fist of the North Star
Egyéb cím(ek) Ken, the Great Bear Fist
Besorolás anime, TV
Hossz 109 rész
Év 1984 – 1987

Ismertető:

A ’80-as évek akció alkotásainak, legyen az film vagy anime, van egyfajta különleges hangulatuk. A viszonylag egyszerű történet, amely során a főhős egy hadseregnyi gonoszon átverekedve magát eljut a főgonoszig, hogy egy gigászi csatában megküzdjön vele, a karakterek hihetetlen pózőrködése és a nagyfokú brutalitás, együttesen hozzák létre ezt a hangulatot, amit egyesek ki nem állhatnak, míg mások (köztük én) meg imádnak. És eme alkotások koronázatlan királya véleményem szerint a Hokuto no Ken.

Már maga az alapszituáció is nagyon jó, hisz egy atomháborúban utáni kiégett világban járunk, ahol az erőszak az úr. Vad bandák gyilkolják az ártatlanokat, önjelölt uralkodók igázzák le és zsákmányolják ki az utolsó emberi településeket. Csak egyetlen egy törvény létezik, az erő törvénye. Ebben a kaotikus időszakban él Kenshiro, aki a Hokuto Shinken nevű halálos harcművészet mestere és aki életét két dologra tette fel, hogy segítse a gyengéket és az elesetteket, és hogy visszaszerezze elrabolt kedvesét, Yuriat. Persze a történet nem áll meg ennyivel, ahogy haladunk előre, rengeteg baráttal és ellenséggel találkozunk, megismerjük Ken múltját, a Hokuto törvényeit, és a rengeteg küzdelmen át rájövünk, hogy főhősünk arra rendeltetett, hogy magának a megmaradt emberiségnek a sorsát döntse el.

De addig még rengeteg harc vár ránk és ez az egyik dolog, ami kiemeli az animét az átlagból. A hihetetlen mennyiségű és minőségű harc. Minden rész egy kisebb háborúval felérő hullatermést hoz; megérintett idegpontok, amik belülről robbantják fel a testet, villámgyors csapások, amik egy felnőtt férfit is könnyedén kettészelnek, repkedő végtagok és hektoliternyi vérfürdők. Mindez bár mára már kicsit kopottas grafikával, de én úgy gondolom, hogy ha hozzávesszük, hogy egy több, mint 20 éves alkotásról beszélünk, akkor maximálisan elégedettek lehetünk. Sőt, az emberi test és izomzat ábrázolását olyan magas fokon művelték, hogy az a mai műveknek is dicsőségére válna. Persze a vizualitás mellett van egy nagyon erős zenei felhozatal is, ami az openinggel kezdődik, erről csak egy szó jut eszembe: zseniális. A részek alatt felcsendülő dallamokkal folytatódik, amik nagyon jól eltaláltak és egy eszméletlenül szép endinggel végződik. És ehhez még hozzájön, hogy a készítők nem csak a harc terén tették magasra a lécet, hanem az érzelmek terén is. Szinte minden szereplőnek meglesz a személyes tragédiája, ami tovább mélyíti a történetet.

Összességében, én először nem vártam túl sokat a Hokuto no Kentől, és valami iszonyatos kataklizma szerű pozitív csalódás ért, a stílushoz képest, jó történet pár csavarral és rengeteg érzelemmel, iszonyat jó harcok, hihetetlen jó zenék és szép grafika. Legszívesebben azt mondanám, hogy mindenkinek kötelezővé tenném, de helyette inkább megpróbálok a realitás talaján maradni. Valamilyen szinten ez is rétegmű, amit ha szeretsz, akkor hihetetlen élményben lesz részed, ha pedig nem, akkor jobb ha bele se kezdesz, mert az a töménytelen mennyiségű erőszakhullám, ami az elején rád szakad, úgy is el fogja venni a kedved.