Honto ni Atta! Reibai Sensei (2011)

Infó:

Eredeti cím ほんとにあった! 霊媒先生
Angol cím Really Existed! Spirit Medium Teacher
Egyéb cím(ek) Honto ni Atta! Reibai-sensei
Besorolás anime, TV
Hossz 22 rész
Év 2011

Ismertető:

Mondhatni a 2011-es tavaszi szezonnak is megvan az a sorozata, amely az azt megelőző téli szezonban is megtalálható volt. Az akkor indult Haiyoru! Nyaru-ani mérsékelt sikere (értsétek: a durva középmezőny aljában elért helyezése) nyomán a DLE stúdió egy kidolgozásra és hosszúságra erősen hasonló sorozatot kezdett el: Satoru Naka rövid fejezetes horrorkomédia mangáját vette kezelésbe. Nézzük is meg alaposan, miről van szó ezúttal.

A szellemidéző tanár osztályt kap

Bizony, a bekezdés címével gyakorlatilag leírható az egész történet. Kibayashi Juri, különleges képességekkel bíró, valószínűleg a tanárképzőről frissen szabadult nő egy általános iskolában osztályt kap. Az első nap nem teljesen úgy megy, ahogy kellene. Az osztályfőnöki óra hamar csődbe fullad, ahogy a gyerekek rákérdeznek a tanárnő hobbijára. Amaz meg magyarázat helyett demonstrációt tart, aminek nem várt mellékhatásai lesznek… többek közt egy Oda Nobunaga szelleme által megszállt lány és egy leégett osztályterem…

Keserédes 5 perc

Aki már összecsapta a kezét, hogy “sztorira fúú de jó lesz”, meg mit tudom én, azok most kicsit hátráljanak az agarakkal. Nem teljes hosszúságú részeket kapunk, hanem nagyon rövideket, pont mint a Haiyoru!-nál. Ezzel különösebb baj nincs is, lévén a fejezetek is rövidek a mangában. Ellenben a grafikával annál több az ütközőpont. Kétségtelen, hogy az egyszerű Flash-animációk nem éppen a legkedveltebb darabok. Tudunk technikailag hasonlókat mutatni, mint a Catman, vagy aBoku Otaryman!, amelyek szintén Flash animációban készültek, ellenben “használnak kamerát is” bennük. Ez meg jóformán olyan, mintha báboznának a figurákkal. Bár a DLE korábbi művéhez képest ez a munka már haladásnak számít, ellenben még mindig nem éri el ebben a kívánt szintet.

A hangok terén sok mondani valóm nincs. Értelmetlen bármilyen mélyebb érzelem bevitele a hangjátékba, gondolom ezt a szinkronszínészek így gondolhatták, mikor a mimikai részletességeket teljes mértékben nélkülöző terveket, skicceket vagy magát a félkész művet láthatták. Szóval ebben sem emelkedik ki, bár a szinkronhangok kevésbé idegesítőek (legalábbis nem azt a hangot tették meg főszereplőnek), mint a korábbi munkájuk esetében.

A sztorit fentebb elmeséltem, semmi bajom nincs az ilyesmivel, ha jól ki van gondolva. Gyakorlatilag ezt tudnám mondani az egész erősségének, hogy ha elég botor egy munka is, valahogy mégis mosolyt csal az embernek az arcára. 5 perc bőven elég rá, s ha nem is tetszik, akkor még mindig nem vesztettél semmit.

Összegezve

A stúdió korábbi művéhez hasonlóan ez sem kerül ki a középmezőny hermetikusan zárt közegéből. Már azzal, hogy a DLE készítette, odaszületett. Ennek ellenére fenntart egy kisfokú érdeklődést a lineáris történetvezetése miatt, amit a Nyaru-aninem tudhat magának, annak epizodikus jellege miatt. Röviden: csak ha tényleg kedved van hozzá, akkor vágjál bele!

KategóriákH