Kaguya-hime no Monogatari (2013) (magyarul)

 

Képtalálat a következőre: „The Tale of the Princess Kaguya ico”

Infó:

Eredeti cím かぐや姫の物語
Angol cím The Tale of the Princess Kaguya
Magyar cím Kaguya hercegnő története
Egyéb cím(ek) Kaguyahime no Monogatari
Besorolás anime, film
Hossz 1 rész × 137 perc
Év 2013.11.23

Ismertető:

A Kaguya hercegnő története annak a Studio Ghiblinek a munkája, melyet Miyazaki Hayao mester alapított a ’84-ben megjelent Nauszika – A szél harcosa sikere után Takahata Isao barátjával. A stúdiónak köszönhetően harminc év alatt megannyi korszakalkotó, nemzetközileg is elismert munkákat élhettünk át, mint például:

  • A vándorló palota
  • A könyvek hercege
  • Chihiro Szellemországban
  • A vadon hercegnője
  • vagy akár a szintén 2013-as When Marnie Was There

A film forgatókönyve a Bambuszvágó ember története köré épül, melyet jelenleg a legrégebbi japán prózaformában íródott műként tartanak számon.
Az eredeti mese történetét nem fogom elmesélni, mert igen érdekes ahhoz, hogy mindenki saját maga utánajárjon. Annyi viszont kijelenthető, bár a momentumok többsége híven követi az eredeti elbeszélést, az animációs munka mégis alapjaiban nyúl bele a mű történetvezetésének irányába, hogy a készítők által átadni kívánt értékeket és mondanivalókat megvalósítsák. Míg az eredeti mű egy kellemes, tanulságokkal teletűzdelt esti mese, a rajzfilm adaptációból egy erőteljes, itt-ott nyomasztó dráma készült, melyet meglepetéssel néztem végig a nem túl rövidre nyúló, majdnem két órás film alatt. Fellelhetőek benne a Grimm mesékből is ismert, csak a szépség után vágyó hercegek, de a gazdagságtól és hatalomtól elvakult emberek is, akik megfelelő hangsúllyal lettek szembeállítva a vidéki életmóddal és természetszeretettel bíró egyszerű emberekkel. Úgy gondolom, a történet szempontjából nincs kivetnivaló az alkotásban.
A narráció viszont kicsit lassú, ami Ghibli munkánál természetes dolog és érthető. Köszönhetően a megannyi szépen ábrázolt tájképnek, életképnek és városnak, melyek a néző hangulatát kívánják megalapozni, hogy képes legyen befogadni a film által átadni kívánt világot és mondanivalót.

Az animáció és a stílus lenyűgöző, bár nehezen szokható, mivel egy teljesen kézzel rajzolt, hagyományos technikával készült rajzfilmről beszélünk, ami teljességével szokatlan a mai modern, animációs technikákkal ellátott sorozatok és filmek között. Ennek ellenére, mégis lehetetlenség máshogy jellemezni, bármennyire is próbálnánk. Minden egyes képkocka a tőle elvárható, legnagyobb részletességgel van megrajzolva, a hátterek nem grafit firkálmányok, minden egyes vonalnak megvan a helye és a szerepe az egész film alatt.
Az élményhez továbbá a színes hangeffektek és a megható zene is bőségesen hozzátesz, de néhol a zene teljes hiánya is érezteti a nézővel, hogy egy jól átgondolt munkáról van szó.

Összegezve, mindenkinek ajánlani tudom a filmet, természetesen ahhoz, hogy valakinek tetsszen, egy bizonyos hangulat és életérzés kell, de ha nem vagyunk előítéletesek és adunk neki egy esélyt, egy művészi mestermunkát nézhetünk végig.