Kingdom (2012-13)

Infó:

Eredeti cím キングダム
Angol cím Kingdom
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, TV
Hossz 38 rész
Év 2012 – 2013

Ismertető:

A Kingdom eredetileg manga formátumban látta meg a napvilágot, írója pedig nem más volt, mint Yasuhisa Hara.

Történetünk Kínában, a Hadakozó Fejedelemségek korszakában játszódik. Kr.e. 475-221 között Kína területén ádáz csaták dúltak, hét fejedelemség harcolt a hatalom és a többiek feletti uralom megszerzéséért. A Kr. e. 3. század végére három nagy birodalom emelkedett ki a többi közül a Qi, a Chu és a Qin, majd az északnyugati Qinnek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, s Kr. e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, ezzel létrehozva az egységes kínai császárságot. Ebben a korszakban él két fiú Shin és Hyo. Szolgálóként tengetik napjaikat és találkozásuk óta dédelgetik azt azt álmot, hogy maguk mögött hagyva eddigi nélkülözéssel teli életüket, dicsőséges hadvezérekké válnak. Mindent meg is tesznek e cél érdekében, egymást támogatva tökéletesítik kardforgatási technikájukat. Egy szép napon meglátja őket gyakorlás közben Shou Bunkun, a királyi palota magas rangú tisztviselője, a király bizalmasa, aki rövid időn belül állást ajánl Hyónak az uralkodó mellett, de csakis kizárólag neki, arról, hogy Shin is velük utazzék, szó sem lehet. Hyo ugyan elmegy vele, azonban távozása előtt megesketi Shint, hogy olyan hamar követi, ahogy tudja. Így a fiú otthon marad, dolgozik, éli a maga életét, közben pedig folyamatosan gyakorol és aggódva figyeli a palotából érkező egyre baljóslatúbb híreket. Egy éjszaka aztán különös zajra lesz figyelmes. Mikor kimegy, ott találja kajibája küszöbén a haldokló Hyót, akinek a kedvéért elindul, hogy megvédje a Hyóra megszólalásig hasonlító ifjú királyt. Nem is sejtheti, hogy ezzel örökre bekerül egy hatalmi játszmákkal, harcokkal, fájdalmakkal és veszteségekkel, ugyanakkor új barátságokkal, élményekkel, tapasztalatokkal teli világba.

Az érdekes alapszituhoz csak hozzátesznek a karakterek. Shin az a tipikus hangos, forrófejű, neveletlen, ami a szívén az a száján típusú kölyök, aki akkor is vonzaná a bajt, ha nem akarná, de hát sokszor még ráadásul szándékosan keresi is, ráadásul nulla veszélyérzete vakmerőséggel párosul. Hyo sok mindenben az ellentettje, halk szavú, meggondolt, bölcs személy, egy amolyan fék Shin számára. A halála alapjaiban rázza meg Shin életét, hiszen kora gyermekségüktől kezdve Hyo jelentette számára a biztos talajt. A király felsége, Ei Sei le sem tagadhatná palotabeli származását. Van benne bőven dölyf, méltóság sem kevés szorult belé és első látásra – na meg sokadikra is – egy hideg, másokkal szemben közönyös alaknak tűnik. Később is inkább csak sejteni lehet, mint tudni, hogy nem hagyják érintetlenül a vele, illetve a körülötte élőkkel történtek. Ezt tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen királynak lenni még békés időben sem egy életbiztosítás, hát még ha háborús éveket kell átvészelni, ráadásként a saját testvére, pontosabban féltestvére elég drasztikus eszközökkel igyekszik letaszítani a trónról.

Talán a – magamhoz képest – szűkre szabott ismertetőből kitűnik, hogy alapvetően egy izgalmas sztorihoz van szerencsénk. Van itt ebben minden, ami kell: barátság, bátorság, hősiesség, testvérharc, árulás, fájdalom és félelem, mindez megspékelve némi politikai csetepatéval, intrikával, udvari mocskossággal és kellemes kis csatározásokkal.

A seiyuu-k között jó pár nagy név felbukkan: Masakazu Morita (Tiger & Bunny – Barnaby, Bleach – Ichigo), Fukuyama Jun (Grell Sutcliff – Kuroshitsuji, Okumura Yukio – Ao no Exorcist), Kugimiya Rie (Full Metal Alchemist – Al, Gintama – Kagura), Yusa Koji (Bleach – Ichimaru, Kuroshitsuji – Lau, Tiger & Bunny – Yuri Petrov/Lunatic), a rosszak oldalán az egyébként általában jófiú Miyata Kouki (Tactics – Kantarou, 07-Ghost – Labrador). Szavam sem lehet, szeretem a munkásságukat, szóval e téren sincs hiányérzetem.

Ugye milyen szépnek hangzik eddig? Szinte már túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen. Kérem szépen, aki ezt gondolja, nem téved nagyot, ugyanis akadt bőven gond és baj a sorozat háza táján. Ezek közül a legfőbb a grafika. Egyszerűen nem is tudom egy szóval jellemezni, mert hol rémes, hol tök átlagos, hol meg villanásnyi időre akár szépnek is tekinthető. Úgy hullámzik a minősége, hogy erre a teljesítményre a Balaton vihar idején is csak irigykedhetne. Legjellemzőbben ott szörnyű, ahol épp valami csatajelenet van, a mozdulatok totál természetellenesek, ráadásul mindezt förmedvényen kivitelezett CG technika koronázza meg. Ezen kívül a történet megvalósításában is akad kifogásolnivaló. Olyan, mintha a rendező képtelen lett volna eldönteni, mit is akar kezdeni a sorozattal. Bár az eredeti mangát nem olvastam, de nekem kissé gyermeteg volt az egész anime légköre. Sajnos részletesebben nem tudom kifejteni anélkül, hogy a sorozat felének végkifejletét elárulnám, szóval igazából annyit tudok mondani, hogy aki érez magában kellő elszántságot, tegyen vele egy próbát, maximum veszít vele néhány percet az életéből. Annyit mindenesetre a végén megjegyeznék, hogy egy másik stúdió vagy legalábbis egy másik rendező kezében egy kiváló sorozat lehetett volna belőle.