Mushibugyou (2013)

Eredeti cím ムシブギョー 蟲奉行
Angol cím Mushibugyou
Egyéb cím(ek) Joujuu Senjin!! Mushibugyou
Besorolás anime, TV
Hossz 26 rész
Év 2013
Ismertető:
Az előzményekről

A Mushibugyo, számtalan más műhöz hasonlóan, mangaként látta meg a napvilágot Fukuda Hiroshi jóvoltából. A 2009-ben indult sorozatot 2011-ben követte a folytatás, immár Joujuu Senjin!! Mushibugyou címen, 2013-ban pedig elindult a 26 részesre tervezett animesorozat is, aminek munkálataiban nem példátlan módon Fukuda-sensei is részt vett.

A történet

Történetünk a feudális Japánban játszódik, ám nem az a táj és történelmi éra tárul elénk, amit a történelemkönyvekből jól ismerhetünk, ugyanis a szigetországot ebben a világban ellepték a hatalmas, emberhúsra is éhes bogarak, amikkel csak a Féregbírói Hivatal magasan képzett, ugyanakkor kissé különc alkalmazottai képesek szembeszállni. Főhősünk, Tsukishima Jinbei nem akármilyen családból származik, az édesapja egy igen elismert, nagy megbecsülésnek örvendő szamuráj, és megboldogult édesanyja sem akármilyen kardforgató hírében állt életében. Azonban egy napon atyja, hogy védje fia és saját becsületét, megcsonkította magát, így amikor a Féregbírói Hivatal behívatta, Jinbei indult útnak helyette, hogy így hálálja meg édesapja tettét. Edóban, jó shounen főhőshöz méltóan, gyorsan sikerül is bajba kevernie magát, mikor a környék legszebb lányának, Oharu-dononak az életét akarja megvédeni, aminek következtében aztán szépen, annak rendje és módja szerint összefut leendő csapattársaival, köztük egy szűk szavú, ezüst hajú férfival, aki lehengerlő harcmodorával azonnal kiváltja a növendék csodálatát.

A karakterek

Jinbei nagyon jópofa főhősre sikeredett. Állandóan lelkes, nagyhangú, mindig mindenhol ott akar lenni, folyamatosan százon pörög, mégsem válik idegesítővé rövid távon belül. Hatalmas szíve van, és igyekszik mindenkiben a jót meglátni, többek között a 99 embert hidegvérrel lemészárló Koikawa Shungikura sem rettegéssel tekint, inkább csodálja szókimondó természetét és képességeit, ezzel először letaglózza a férfit, később pedig teljesen megnyeri magának, annyira, hogy még a múltjáról is őszintén tud beszélni neki.
Ugyanígy jár a fiatal, tapasztalatlan, félelmekkel és komplexusokkal teli Ichinotani Tenma, aki, hála Jinbeinek, végre képes ledobni a láncait, és elindulhat a felnőtté válás útján.
A kissé tsundere, bombakészítő nindzsalány Hbachi kezdetben szóba sem akar állni az általa csak idegesítőnek és ostobának titulált szamurájpalántával, de Jinbei jön, lát, győz, a leányzó pedig hamarosan azon kapja magát, hogy nem tudja teljes szívéből utálni a fiút.
A hikikomori életvitelt folytató, és emiatt hihetetlenül művelt, nemesifjú Tokugawa Ieshige az életét legnagyobb valószínűséggel a tornyába zárkózva, a tekercsei között élte volna le, azonban egy szép napon egy saját magára kiszabott tanulmányi kirándulás közben belefut Jinbeibe, és innentől szó sem lehet további bujkálásról, kénytelen kilépni a fényre. Mindezen ténykedései következtében a harcon kívül szinte mindenre teljesen közömbösen reagáló Mugai figyelmét is sikerül magára vonnia. És ha ez nem lenne elég, egy fiatal leány is bizalmába fogadja, aki első ránézésre ugyan átlagosnak látszik, azonban sokkal nagyobb szerepet játszik a Jinbei körüli eseményekben, mint azt kezdetben bárki gondolhatta volna.
Rajtuk kívül még számtalan szereplő örvendeztet meg bennünket a 26 rész alatt. Nem állíthatom, hogy teljesen eredeti minden figura, még azt sem, hogy eszméletlen összetett érzelemvilággal rendelkeznének, és még soha nem látott senki hasonlókat sem, de elég sokszínű társaság gyűlik össze, így mindenki kiválaszthatja közülük a magának szimpatikusat. Külön öröm volt számomra, hogy a női szereplők többsége is jól eltalált figura lett, még a tiszta szívű, kissé naiv Oharu sem esik át ama bizonyos ló túloldalára, ami miatt bogáreleségként akarnám látni.

Vélemény

A történet maga tucatshounen, az összes létező alkotóelemből csippent kicsit, lesz itt látványos fejlődés, edzés, harc közbeni taktikai megbeszélés, fura elnevezésű támadások, emberfeletti képességek, levegőben ugrándozás, Jinbei pedig kollégáihoz hasonlóan erős megmentési kényszerben szenved. Az is előfordulhat, hogy az első néhány, főképpen a karakterekre koncentráló részt egyesek unalmasnak találják majd, azonban ezeket leszámítva az anime egy nagyon kellemes alkotásnak bizonyult, hiszen a gyorsan megkedvelhető karakterek, valamint a magával sodró események biztosítják, hogy az egyszeri néző kellemes szájízzel álljon fel egy – egy rész végén.

A grafika szerintem igencsak különleges lett, a szereplők karakterdizájnja szintén, azt a frizurát, amit Mugai fésül magának, tanítani kéne, de ez az az eset, amikor a külcsín tökéletesen illeszkedik a sorozat hangulatához. Fürdik a színekben, mintha Jinbei jelleme vetülne ki a sorozatra is. A megvalósítás is nagyon kellemes lett, semmiféle kirívó hibát nem vettem észre, a harcjelenetek jól vannak koreografálva, a zenék szintén. A kedvencem az első opening lett, de a többi felcsendülő dallamot sem tudnám negatív kritikával illetni, ahogy a seiyuukat sem. KENN kitűnő választás volt Jinbei szerepére, Eguchi Takuya egy egészen új oldaláról mutatkozhatott be Koikawaként, de feltűnik a stáblistában többek között Ookubo Rumi, Akesaka Satomi, Terashima Takuma, akit talán még soha nem hallottam ennyire mély hangszínt megütni, mint amit Mugaiként produkál; Miyano Mamoru, Suwabe Junichi, Inoue Kazehiko is, igazi sztárparádé.

Végül de nem utolsó sorban, hadd említsem meg, hogy elég szkeptikusan kezdtem neki ennek a sorozatnak, hiszen a műfajok között ott virít az ecchi, én meg ugye már csak a nemem okán sem érdeklődöm a kivillanó fehérneműk és csábos női testek iránt, így azzal az elhatározással ültem le, hogyha túllép a tűréshatáromon, szívfájdalom nélkül dobom. Jelentem, nem lépett, ez talán látszik is azon, hogy ismertetőt kreáltam róla. Nem tagadom, hogy akad benne látvány, de nem ez uralja a sorozatot, sőt, volt néhány erre alapuló komikus helyzet, amit magam is viccesnek találtam, Jinbei reakciói például a hölgyek ilyen-olyan villantásaira eléggé szórakoztatóak voltak. Így szerintem azok is bátran nekiülhetnek, akik szeretik a hősies, világmegmentő küzdelmeket, de emiatt egyébként elrettennének.

KategóriákM
Írta: