Muteki Kanban Musume (2006)

Képtalálat a következőre: „Muteki Kanban Musume”

Infó:

Eredeti cím 無敵看板娘
Angol cím Ramen Fighter Miki
Egyéb cím(ek) Noodle Fighter Miki
Besorolás anime, TV
Hossz 12 rész
Év 2006

Ismertető:

A sorozat egy japán kisváros, Hanaminachi üzletnegyedében játszódik, ahol éttermek, kis üzletek, pékségek üzemelnek egymás mellett “békésen”. Itt üzemeltet egy kínai ramen éttermet sorozatunk főhősnőjének édesanyja, Onimaru Makiko is. Lánya, Onimaru Miki éppen az étteremben kezd dolgozni mint poster girl (kanban musume), vagyis amolyan utcai vevőcsalogató, persze emellett pincérkedik és ő kézbesíti a telefonon rendelt ételeket házhoz. Miki egy energikus, 19-20-as éveiben járó fiatal lány. Belső energiája nem csak abban merül ki, hogy mindent kapkodva vagy rohanva csinál, de állandóan verekedik is. Igen, Miki elveri a falfirkálókat, az utcai csavargókat és bűnözőket, lételeme a folyamatos harc. Mivel roppant fürge, igencsak erős és a harcművészetekben is jártas, így verhetetlen bárki vagy bármi legyen az ellenfele. Úgy tűnhet, hogy ez egy akció-harcművészeti sorozat, de nem; ez ízig-vérig vígjáték. Bár Mikinek nem nagyon van ellenfele a városban, néhányan azért kordában tudják tartani valamennyire, ez leginkább az anyjára igaz, aki nem rest ököllel nyomatékot adni szavainak engedetlen lányával folytatott vitáiban.

Ha már ellenfelekről van szó, ismerkedjünk meg röviden a mellékszereplőkkel is.

Első helyre venném Kannazuki Megumit, aki egy helyes, szőke lány, Mikivel egykorú, sőt, régebben egy iskolába és osztályba is jártak sokáig. Az Onimaru éteremmel szemben lévő pékségben dolgozik ugyancsak poster girl-ként. A vevők csalogatása miatt Miki és Megumi riválisok, de a háttérben nem csak ez van, hiszen Megumi már kiskora óta rengeteg sérelmet kellett elszenvedjen a már akkor is harcias Mikitől, a visszavágás reménye nélkül. Egyszer viszont, amikor egy tanár krétával homlokon pöckölte az engedetlen Mikit, rájött, hogy a megoldás az, ha mestere lesz a darts-nak, vagyis tulajdonképpen a hegyes tárgyakkal távolról való harcnak. Napjainkban ezzel védekezik Miki ellen, de emellett rengeteg ravasz tervet eszel ki, egyrészt Miki ellehetetlenítésére, másrészt a ramen étterem vendégeinek a pékségbe való csábítására. Bár a leírásból úgy tűnhet, hogy Megumi a “gonosz” a sorozatban, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű, hiszen elsősorban “a legjobb védekezés a támadás” elvét követi, másrészt állandóan pórul jár.

Az étterem mellett lévő kis zöldséges üzletben dolgozik Ohta Akihiko, egy Miki korabeli srác. A sorozat elején és néha később is az ő kommentjein keresztül kapjuk az információkat a szereplőkről. Kicsit ügyefogyott figura, de azért vannak jó oldalai is, hiszen rendesen dolgozik, udvarias, és többnyire ő gondolkozik a legjózanabbul az egész történetben, persze ebben is van kivétel. Ugyanis Ohta egy Super Space Battle Team Star Rangers otaku (rajongó), ez az öt főből álló csapat (kísértetiesen hasonlít valami Power Rangers című sorozatra… :)) a kedvenc sorozatának szereplői, ő maga néha képzeletben a vörösben játszó Rangers helyében képzeli magát, ilyenkor akár erején felül is képes teljesíteni.

Miki egy másik gyerekkori ismerőse a sorozatban Nishiyama Kankuro, egy világos hajú, erőtől és bizonyítási vágytól duzzadó srác. Bár hosszabb ideig nem élt a városban, nem tudta elfelejteni gyerekkora megkeserítőjét, aki nem más mint a mi főszereplőnk. Úgy döntött, hogy a rossz emlékek eltörlésére a legegyszerűbb mód, ha legyőzi Mikit valamilyen módon. Viszont általában addig se jut el, hogy a kihívást tartalmazó levelet átadja, már előtte eszméletlenre veri Miki, néha véletlenül, néha szándékosan, többnyire csak azért, mert nem ér rá cseverészni. Sajnos Nishiyama frusztrációját az is növeli, hogy Miki egyáltalán nem is emlékszik rá, de még a nevét se jegyzi meg a sorozat alatt.

A sorozatban az említetteken kívül feltűnik még egy kislány (Endou Wakana), akinek a szülei az étteremből rendelnek rament, illetve a kutyája (Toshiyuki), az egyetlen a sorozatban, akin Miki nem tud felülkerekedni – természetesen harcról van szó ez esetben is. Néha felbukkan a részekben a közeli iskola ramen kedvelő tanárnője, Kayahara Tomoka is, aki úgy néz ki, mintha egy horrorfilmből lépett volna ki, elsősorban a depressziós, mosolytalan arca miatt, ezen okból nem egyszer szellemnek, kísértetnek is nézik. Tulajdonképpen több állandó szereplőt nem is tudok felsorolni, de mivel egy elég rövid sorozatról van szó, így pont elégnek tűnik ez a szám.

A sorozat elsősorban Miki körül forog, de egy-két rész erejéig a mellékszereplők is nagyobb teret kapnak. Rengeted vicces, eltúlzott helyzetbe keverednek, és vígjátéki szereplőkre jellemzően mindig a lehető legkacagtatóbb módon akarják megoldani a helyzeteket. A sorozat ereje ebben rejlik, tényleg nagyon vicces, de sajnos elég rövid, ráadásul mind a 12 részen belül két kisebb epizód van, ezek egyenkét olyan 10-12 percesek csak. A karakterek nagyon jól eltaláltak, de számomra Nishiyama azon tulajdonsága, hogy minden mondatot úgy fejezett be, hogy “nya” például már a vége felé elég zavaró volt. A szinkronhangok jól ismerősek lehetnek már más sorozatokból, szinte mindegyik seiyut hallhattuk már valamilyek nagyobb, ismertebb sorozatban. A film kivitelezésére nem nagyon lehet panasz, a karakterek szépen kidolgozottak, az animálásukat is jól oldották meg, a vicces jelenetekhez is tudtak extrát adni az eltorzított karakterrajzokkal. A hanghatások és zenék a helyükön vannak, bár különösebben sok zene nincs a sorozatban. Az opening látványos, az ending kicsit kevésbé kidolgozottabb szerintem, zenei téren egész jók.

Egyéni véleményem a sorozatról, hogy kihagyhatatlan annak, aki egy kis nevetésre vágyik, de azt sajnálom, hogy csak ilyen rövid. Remélhetőleg azért nem csak ennyi lesz, hiszen a történet alapjául szolgáló manga (Jun Sadogawa – Noodle Fighter Miki, eddig 17 kötet jelent meg 2002 óta) története még nem ért véget (bár túl sokat nem tudok a mangáról, azt sem, hogy az anime hány kötet történetét dolgozta fel), ráadásul az utolsó epizód is elég érdekesen lett vége, ill. volt ott egy elejtett mondat is arról, hogy remélhetőleg még találkozunk… Bár elég naturális néhány verekedés, a szereplők gyorsan felgyógyulnak (ahogy jó rajzfilmszereplőknek illik), így szerintem korhatár nélkül megnézhető (külföldön egyébként 13+).

KategóriákM