Myself; Yourself (2007)

Képtalálat a következőre: „Myself; Yourself png”

Infó:

Eredeti cím -/

japán
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2007

Ismertető:
A barátság olyan dolog, ami minden ember számára fontos. Körülményektől függetlenül meghatározó szerepet töltenek be, átsegítve egymást kellemes vagy épp fájdalmas időkön. Főleg fiatalon fontos ez, hiszen ilyenkor még inkább a játék, mint bármi más tölti ki a napjaikat. De ha valamiért el kell mennie egy másik, idegen környezetbe, sokat segíthet a dolgon, ha nem érződik véglegesnek a dolog. Hogy egyszer még visszatérhet oda, ahonnan elment, korábbi élete színhelyére azt gondolván, nem sok minden változott és újraélheti a régi idők gondtalan napjait. Ám az idő nem múlik el nyomtalanul, az évek, melyek szinte észrevétlenül szállnak el, senkit nem hagynak érintetlenül. A barátságos mosolyok mögött, amelyek mindent elfednek, mély sebek rejtőzhetnek. Sebek, amik nem tűnnek el, mert a felszín alatt vannak, sebek, amikről nem beszélnek, de ott vannak. De az érzelmek, amik egykor elvesztek, ismét feléledhetnek, elfújva a korábban történt tragédiákat. Talán akkor ismét megváltozhatnak a dolgok… egy új, szebb irányba.

Valahol, egy kisebb városban összejövetel készülődik öt barát között, akik elbúcsúznak egyiküktől, akinek hamarosan el kell költöznie Tokióba. Közeli barátok lévén mindannyian adni szeretnének neki valamit, amiről majd emlékezni fog rájuk, nem számít milyen távol szakad tőlük. A különféle ajándékok sorát egy befejezetlen, de csodálatosan szép hegedűjáték zárja, amit azonban ha visszajön, immár igazi szépségében hallhat. Este pedig, ahogy a vonat elgurul egy hídon, még láthatja egyiküket, aki hallatlanul bár, de jelzi, visszavárják.

Öt év telik el, amíg Hidaka Sana végül visszajön gyerekkora színhelyére. Az ismerős utcákat járva hamarosan eljut a közeli szentélyhez, ahol meglát egy miko-nak öltözött fiatal lányt, aki viszont gyorsan elfordul tőle. A beköltözés utáni napon már megy is iskolába, ahol viszontlátja régi barátait, Shuusuké-t, Shuri-t és azt a lányt is, akit a szentélynél látott. Amikor azonban köszön neki, kiderül, hogy nagyon is ismeri. Yatsuhiro Nanaka az, a lány, aki játszott neki öt évvel ezelőtt. Sanát igazi sokként éri, amikor rájön, hogy az ismeretlen valójában kicsoda, annyira megváltozott. Haragos tekintete és viselkedése nem sok jót ígér Sanának, akinek megsegítésére Shuri-ék egy kis trükköt alkalmaznak. Nanaka eleinte fagyos, mint a jég, de gyorsan meglágyul, így az első nap meglepetései után már az iskola (mellett)i mindennapok következnek, amelyek bővelkednek sajátos, és gyakran elég mókás helyzetekben, legyen szó pályát tévesztett evőpálcikákról, a Nagy (Mellé)fogásról, vagy egy kirándulásról a közeli fedett strandra. Ez az időszak adja a poénok nagyrészét, és nyugodt pillanatait, kellemes légkört adva meg a sorozat elején. Ám a történet ennél többről szól. A könnyed hangvételű kezdet után először csak ritkán, majd egyre érezhetőbben elkezd más irányt venni a történet, olyan pillanatokat mutatva be, amelyek drámaian megváltoztatják a hangulatot. Vidám, mégis fájdalmas percek az összetartozás érzésével, ezek alakítják a történet igazi arcát.

A főszereplők bemutatását leginkább Hidaka Saná-val érdemes kezdeni. Ő is a kedves, segítőkész karakterek táborát erősíti, bár az átlagosnál erősebb hajlama van érdekes helyzetekbe való keveredésbe. A lány – akit először nem ismert meg korábban -, Nanaka is ilyen lehetett, de nagyon visszahúzódó lett, ami csak később kezd el változni. Wakatsuki Shuusuke és Shuri alkotta testvérpár adja a mókamestereket baráti körükből, Oribe Aoi személyében pedig egy igazi könyvmolyt tisztelhetünk. Hoshino Asami még fontos karakter, kifejezetten kedves, de a külseje kicsit megtévesztő lehet.

A sorozat kivitelezése nagyon jó lett. Az opening zenéje tetszetős, megadja a kellő hangulatot a történethez, az animációval szépen kiegészítik egymást. Az endingnek valahogy más a légköre, de legalább annyira jó, mint az opening, főleg a zenéje lett nagyon jó. A történet közben hallható zenék is szépek, érzelmeket sugárzó jellegük nagyszerűen illik a jelenetekhez. A szinkronhangok is egész jók lettek, de a legjobbnak Aoi szinkronját lehetne mondani, mivel olyan, mintha héliumot szívott volna, de előtte még benyakalt néhány liter kávét. Aki megnézi, érteni fogja, hogy ez mit jelent. Az animációja is egész jó lett, változatos, részletgazdag tájakat, gondosan kidolgozott szereplőket lehet látni. Bár előfordulnak olyan részek, ahol ez nem annyira látszik, vagy egy kicsit talán visszaesik az addigihoz képest a minőség, de egyébként nagyon szépen néz ki. A karakterdizájn-nál az egyszerű minták érvényesültek, de mindegyik szereplőnek sikerült a személyiségéhez illő külsőt alkotni, Aoi-nál és Nanaká-nál látszik ez a leginkább. Érdekesség, hogy a történet valahogy egyszerre érződik pont megfelelő hosszúságúnak, mégis rövidnek. A történet rövidsége miatt a cselekmény gyorsan kibontakozik, elég izgalmasan maradva ahhoz, hogy gyorsan végignézze az ember, ez mégis kevésnek tűnik, mert az egyes szakaszokat részletesebben is ki lehetett volna dolgozni, és ezáltal kibővíteni. Az is érdekes, hogy bár korántsem véres sorozatról van szó, azon néhány jelenetnél, amikor valaki megsérül, vörös helyett feketének rajzolták meg, ami kicsit furcsán néz ki az egyébként szép animációban. Műfaját tekintve egy nagyon jól összeállított vígjáték és dráma keveréke a mindennapok környezetében, egy kevés romantikával. Ezt a sorozatot mindenkinek ajánlom, aki szereti a rövid, de magávalragadó történeteket, humoros, de gyakran drámai eseményekkel. A sztorija és a szereplői olyan sorozatot mutatnak be, amit érdemes megnézni.