Namiuchigiwa no Muromi-san (2013)

Kapcsolódó kép

Infó:

Eredeti cím 波打際のむろみさん
Angol cím Muromi-san of the Beach
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2013

Ismertető:

A sellők világa csodálatos. Legalábbis mindenki annak képzeli el. Ki ne álmodozott volna gyerekkorában A kis hableánytnézve a lányok közül, hogy milyen lenne sellőként élni? Erre alapozott a H2O – Egy vízcsepp elég sorozat is.
Ugyan a tudomány szerint sellők nem léteznek, de mindenki abban hisz, amiben akar. Viszont ha olyan sellők vannak a világ tengereiben, mint a Namiuchigiwa no Muromi-san animében, akkor mindenki joggal feltételezheti: ezek nem normálisak.

“Muromi! koko da! Muromi! koko da!”

Az anime névadó hőse Muromi-san, egy idióta sellő. Izgága, hangos, hisztis, sértődékeny – és mégis annyira ragaszkodik a másik főhőshöz, a magányos horgász fiúhoz, Takuro Mukojima-hoz.

Takuro nem sokat teketóriázik azon, hogy miként is kellene egy ilyen tengeri lénnyel bánnia, az első találkozás meglepetése után (a horgászunk horgára akadva fogott partot a leányzó) ugyanúgy kezeli a lányt, mintha az egyik ismerőse lenne, akit kordában kell tartani. És tényleg szükség van egy kis fenyítésre, hiszen a kelekótya, világjáró lány egyáltalán nem az okos döntéseitől válik emlékezetessé.
A sorozat alatt a két főhős kapcsolatának változását figyelhetjük meg, valamint Muromi-san múltjáról is sokat megtudunk, miközben a furcsábbnál furcsább barátai látogatják meg. A teljesség igénye nélkül olyan mitológiai lények jelennek meg itt régi barátokként, mint a Jeti – aki nem mellesleg egy aranyos kislány – és a Leviatán.
Komolyságot ne keressünk ebben a sorozatban. A többi sellő sem épp a normális és épeszű döntésekről híres.

“Muromi! yamete! Muromi! yamete!”

Az eredeti történet mangaként került az olvasók elé. A kifogás után megállíthatatlanul hömpölyög előre a történet, a hülyeség határtalan. A manga és ezzel együtt az anime célja is a nevettetés, nem pedig a világ megváltása.
Kalandozás a mitológiai szereplőkkel, talán ez ad egy kis pluszt a történethez, ez az, amiért érdemes ezzel a sorozattal egy kis kikapcsolódást keresni a mindennapi komolyságok tengerében.
2009 óta jelenik meg a manga a Weekly Shounenben. Ez is az érdekessége a dolognak, hogy ugyan a sellők az igazi főszereplők, a történet mégis shounen besorolást kapott. Najima Keiji alkotta meg ezt a világot és a szereplőket, akit máshonnan nem is nagyon ismerhet az ember.

“Taihen da taihen da, ningen wa minna taihen da!”

Számomra a legjobb pont a remek szinkrongárda. Muromi hangja sokat dob a hangulaton, illetve az opening. Ez az a dal, amit mindenkinek legalább egyszer hallania kell az életben, illetve látnia hozzá a klipet. Én ezt hallottam először, beleszerettem a bugyuta dalba és eldöntöttem, hogy meg is nézem az animét. Egyáltalán nem erre számítottam, de kellemeset csalódtam.

Másokat annyira idegesít viszont már ez a zene is, hogy messziről kerülik az egészet. Nem hosszú részekről van szó, a 2013-as anime mindössze 12 perces epizódokból áll, ami gyorsan el is repül, ha az ember nem veszi komolyan a történetet és hagyja, hogy a sok idióta, ám szerethető szereplő története magával sodorja.