Otome Youkai Zakuro (2010)

Infó:

Eredeti cím おとめ妖怪 ざくろ
Angol cím Girl Demon Zakuro
Egyéb cím(ek) Otome Yokai Zakuro
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2010

Ismertető:

Te mit tennél, ha hirtelen olyasvalakivel kéne eltöltened napjaid nagy részét, akitől idegenkedsz, akivel kapcsolatban erős ellenérzéseid vannak, ne adj isten, akitől még félsz is egy kicsit? És mit tennél, ha ez az illető ugyanúgy érezne irántad, mint ahogyan te érzel iránta? Alapfokú empátia lecke animefanoknak, anime köntösben, misztikummal, kalanddal, humorral és drámával – úgy, ahogy mi, animefanok szeretjük.

A Meiji-restauráció nyugatosító hatásai felbolygatják az emberek és a youkai-ok amúgy sem túl békés egymás mellett élését Japán szerte. Az egyre fokozódó feszültség megoldására jön létre a Youjin-ügyi Minisztérium, melynek különleges „osztagának” egyik felét a japán katonaság három hadnagya (Agemaki, Riken, Ganryuu), másik felét meg az emberek és youkai-ok megvetendő nászából született, ám különleges képességekkel rendelkező félvér leányzók adják (Zakuro, Susukihotaru, Hotaru, Bonbori). A két külön világhoz tartozó csapat összeszokása és együttműködése persze nem megy zökkenőmentesen. A megtévedt és agresszívvá vált youkai-okat kergető csapat tagjai kénytelenek szembenézni saját előítéleteikkel, múltjukkal és titkaikkal, ha el akarják végezni a rájuk bízott feladatot – és ha életben akarnak maradni.

Hoshino Lily (むしば), a yaoi mangák egyik nagyasszonya néha kicsit átevez egyéb műfaj vizeire is – az átlagfogyasztók legnagyobb örömére. Ebből a szerencsés „kirándulásból” született meg 2006-ban az Otome Youkai Zakuro, ami a Comic Birz magazinban kezdte meg pályafutását és a Gentosha Kiadónál jelenleg az ötödik kiadott kötetnél tart. A siker nem maradt el, hiszen a mangaka rajzai igazán csodásak, a történet pedig néhány sablonos elemtől eltekintve tényleg remek. Ennek eredményeként a 2010-es őszi szezonban már egy tizenhárom részes anime indulhatott útjára a TV Tokyo-n.

A sztori eleinte könnyed, komikus elemekkel megtűzdelt epizodikussága szép fokozatosan vált át drámaibb fokozatra, mutatja be a szereplőket és tér át egy, az epizódokat átfogó, egységesebb cselekmény kidolgozására. Szépen ívelt, ám kissé kiszámíthatóan felépített történetet tár a néző elé, a stílustól megszokott klisék felvonultatásával. Mégsem zavaró a megszokottsága, mert az a fajta könnyedség, amivel mind a vicces helyzeteket, mind a komolyabb, de kiszámítható dolgokat kezeli, csakis a sorozat előnyévé válik – és ettől lesz igazán páratlan, még a cselekmény felépítésének következetlenségei ellenére is. A gördülékeny, humoros elemekre való építkezés jól eltalált egyensúlyban van a komorabb, szomorúbb részekkel, és hála ennek az élvezhető kettősségnek az anime egyáltalán nem mondható egysíkúnak. A karakterek jól kidolgozottak és könnyedén belopják magukat az ember szívébe. A grafika – bár nem nagyon tartotta meg a manga jellegzetességeit – kimondottan szépnek mondható, néhány igazán különleges, kontrasztos, vagy éppen látványos részletességgel kidolgozott háttérgrafikával megfűszerezve. Az élénk, eleven színek mesterien illeszkednek a letisztult képi világhoz.

Az anime lendületes, popos OP-t kapott, az ED viszont igazán sajátos koncepció szerint alakult: három külön ED csendül fel az epizódok végén. Mindhárom záródalt a karakterek seiyuu-i éneklik: az elsőt Nakahara Mai (Zakuro) és Sakurai Takahiro(Agemaki hadnagy); a másodikat Hanazawa Kana (Susukihotaru) és Hino Satoshi (Riken-sama); a harmadikat pedig Horie Yui (Hotaru), Toyosaki Aki (Bonbori) és Kaji Yuuki (Ganryuu-sama). A három záródal váltakozva hangzik fel az egyes epizódok végén. Külön kiemelést érdemel a youjin lányok akcióba lendülését kísérő dallamos betétdal, ami rendkívül addiktív módon lopja be magát az ember fülébe – hogy aztán a gyanútlan illető soha többé ne tudja kiverni a fejéből.

Az Otome Youkai Zakuro nem több és nem is kevesebb annál, mint amit elsőre ígér: csodaszép köntösbe bújtatott, vígjátéki elemekkel és drámával megfűszerezett rövid kaland egy olyan világban, mely a szereplőkhöz hasonlóan önmagát keresi. Félénk tisztelgés a másság és annak elfogadása előtt – kicsit eltérően, mégis kicsit ugyanúgy, mint ahogy azt már megszoktuk. Éppen ezért, rajta hát! Hagyjátok, hogy elbájoljon titeket!