Persona 4: The Animation (2011)

Képtalálat a következőre: „Persona 4: The Animation  ico”

 

Infó:

Eredeti cím ペルソナ4アニメーション
Angol cím Persona 4: The Animation
Egyéb cím(ek) Persona 4 the ANIMATION
Besorolás anime, TV
Hossz 25 rész
Év 2011 – 2012

Ismertető:

Amikor lelked sötét részével kell szembenézned

A történet egy tipikus “transfer student” klisével indul, név szerint Narukami Yuval a középpontban (Daisuke Namikawa). Narukami szülei munkája miatt egy vidéki városkába kényszerül átköltözni anyai nagybátyjához, a detektívként dolgozóRyōtarō Dōjimához (Unshou Ishizuka). A srác nagybátyja mellett kap egy kis hugit is a detektív lányának képében: ő Nanako(Akemi Kanda). Yuu azonban a sok költözés miatt nagyon hallgatag, zárkózott, eléggé befelé forduló fiatal. Új osztálytársai közül pár közvetlen figura, mint az állandóan viccelődő, kicsit lökött Yōsuke Hanamura (Showtaro Morikubo) és a verekedős, hangosan szemtelen Chie Satonaka (Yui Horie) rögtön ráakaszkodik, és bevonják baráti körükbe, ami kiegészül Chiegyerekkori, csendes barátnőjével, Yukiko Amagival (Ami Koshimizu). A fiatalok egymással való ismerkedése mellett azonban furcsa sorozatgyilkosságok zavarják meg mindennapjaikat.

A halálesetek mellett egy hátborzongató pletyka is kering a városban: ha szakad az eső, és éjfélkor belenéz valaki a kikapcsolt televízió képernyőjébe, akkor megláthatja benne lelki társát. A fiúk (Narukami és Hanamura) bár szkeptikusak e históriával szemben, azért mindketten kipróbálják a dolgot. A kísérlet mondhatni sokkoló eredménnyel jár: Narukamit majdnem beszippantja a televízió, miután egy lány szenvedését látja. Később az újdonsült barátok poénból kipróbálják egy plazma tv-én is a dolgot, és egy furcsa, köddel takart világba jutnak át. Itt egy Kuma (Kappei Yamaguchi) nevű, panda formájú robot ijeszt rá hőseinkre, majd sötét árnyékok (Shadows) támadják meg őket. Azonban Narukami furcsa erőre tesz szert ebben a kietlen világban. Egy persona nevű lényt előhívva harcol a félelmetes árnyakkal, majd barátaival együtt épségben hazatér. Az eset után úgy dönt, hogy új erejének birtokában nekiindul felkutatni a gyilkosságok elkövetőjét, és kideríti az igazságot a TV-én túli világról. Ebben új barátai is segítségére lesznek. Sőt, még csatlakozik hozzájuk plusz 3 fő a későbbiekben: a rosszfiú Tatsumi Kanji (Tomokazu Seki), az ex-idol Kujikawa Rise (Rie Kugimiya) és a tini detektívShirogane Naoto (Romi Park).

Carl Jung elmélete újratöltve animében

A Persona világa Carl Gustav Jung (1875-1961) pszichológiájára épül, akitől a kollektív tudattalan archetípusait emelték át az animébe. A latin persona görög eredetű kifejezés, amely eredetileg maszkot jelent. Eredeti jelentéséből adódóan egy olyan maszk, amelyet szerepek eljátszásának kedvéért öltenek magukra a színészek (pl.: görög színházakban). Jung szerint mi, emberek, több ilyen maszkkal rendelkezünk. Másképpen viselkedünk, vagy más valakik vagyunk például otthon gyerekként, az iskolában tanulóként, vagy a barátaink körében. A persona tehát olyan szerepszemélyiséget jelent, ami alapján az emberi ego személyiségrészeket alakít ki magának, és ezek segítségével tud másokkal érintkezni különböző szituációkban. Ennek vannak tudatos, tudattalan részei is.

Persona nélkül tehát nem tudnánk társas kapcsolatot létesíteni. A persona szoros kapcsolatban áll az árnyékkal, ami egy független részszemélyiség, avagy a személyiség alsóbbrendű része. A personával ellentétes dolgok tárháza az árnyék, tehát itt telepszenek meg félelmeink, “sötét gondolataink”. Az árnyék például álmokban jelenik meg, és ilyenkor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék mindemellett negatív tükörképe lehet személyiségünk egy részének, pl.: a bűnöző árnyéka “fehér”, avagy jó. Az árnyékot, ha elfojtjuk, akkor az egyre erőszakosabb lesz, és rémálmok formájában kísért minket. A personával (tehát egy személyiségrészünkkel) pedig ha teljesen azonosulunk, az kibillenti lelkünket az egyensúlyából.Nurakamiék történetében is a personák és árnyékok pont ezekkel a jellemzőkkel bírnak. (Forrás: Wikipedia és Atkinson & Hilgard: Pszichológia – Osiris kiadó, 2005.)

A lélekanalízis után egy kis kritika

Az anime története eléggé hullámzó volt. A vígjátékkal teli extrém szituációk és bolondozások nagyon tetszettek, de valahogy a komoly pszichológiai alap ellenére nem lett egy ehhez mérten “komoly” anime. A könnyed hangulat végig megmaradt, a döntő csavarokat, avagy fordulatokat gyorsan lezavarták, drámai hangvétel is csak ritkán fordult elő igazán. Egészében véve az animáció szép és érdekes volt. A színezések ugyan néha furcsák, a karakterdizájn is torzult egy picit itt-ott (nem olyan szép mindig, mint ahogy a szóróanyagokon látható). Openingek terén a zene megkapó volt, az első a “Pursuing My True Self” volt Shihoko Hiratától, a másik favorit dalom a “Beauty of Destiny” lett az endingek közül. Az anime közben látott ötletes effektek hatására az op/ed animációk is kreatívak voltak. A vicces részeken azért borultam nagyon, Yōsuke Hanamuraigazán bolond figura, Narukami pedig eszméletlenül humoros, amikor többek között fapofával szólogat be a társainak, vagy éppen becsiccsent egy kicsit.

Eredet, avagy az anime gyökerei
1996-ban jelent meg először Shin Megami Tensei: Persona név alatt az Atlus gyártotta játék első szériája a Revelations: Persona. A játékot követő alternatív folytatások közül egy a Shin Megami Tensei: Persona 4 (2008). Ez szolgál alapul ennek az animének, amiben elvileg az eredeti játékot hűen szándékoztak adaptálni a készítők. A Persona világában azonban nem ez az első anime adaptáció. 2008-ban a Persona: Trinity Soul című anime egy spin-off feldolgozása volt a game egyik szálának. A játék rajongói lelkesedéssel várták az újabb animét, míg mi nem játékosok elmerülhetünk egy eddig ismeretlen, akcióval teli világban.