Shinrei Tantei Yakumo (2010)

Képtalálat a következőre: „Shinrei Tantei Yakumo ico”

Infó:

Eredeti cím 心霊探偵 八雲/

japán
Angol cím Psychic Detective Yakumo
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2010

Ismertető:

A halál misztériumának, illetve a test és a lélek létező, avagy nem létező kapcsolatának kérdései az emberi természet alaptételei közé tartoznak, és mint az embert meghatározó kérdések nagy részében – így itt sincs mindenki által elfogadott és elfogadható magyarázat egyikre sem. Vallások és filozófiai irányzatok hirdetik kizárólagos igazukat, de nem is ez a lényeg, hiszen minden embernek megvan a saját hite, ha a halálról és a lélekről kérdezik. Pont ezért általában szeretjük, ha olyasmi kerül a látóterünkbe – legyen az egy jó könyv, vagy egy jó film – ami a témakört feldolgozva képes valami újat, elgondolkodtatót nyújtani számunkra. Ilyesmire tesz kísérletet a Shinrei Tantei Yakumo is.

A hűvös és zárkózott Saitou Yakumo egykedvűen tengeti egyetemista napjait, miközben jó pénzért különleges ügyeket old meg – hála nem mindennapi, vörös színű bal szemének, amivel képes látni a halott lelkeket. Egy rejtélyes szellemjárás kapcsán az életébe berobbanó Ozawa Haruka azonban kizökkenti ebből a kellemesen nyugodt életvitelből. Az állandóan furcsa esetekbe botló lány szinte naponta nyitja rá az ajtót az egykedvűen szunyókáló Yakumóra, és keveri különös eseményekbe: legyen az egy kíméletlen sorozatgyilkos utáni hajsza, egy elátkozottnak tűnő építkezési projekt feltérképezése, vagy egy a kórházi betegeket zaklató szellem utáni nyomozás. Az emberi kapcsolatok ellen erősen berzenkedő Yakumo kénytelen megbarátkozni a lerázhatatlan és mindig vidám Harukával, de ami sokkal keményebb kihívás elé állítja: kénytelen szembenézni saját múltjával és azzal, hogy különleges képességét ne csupán átokként, hanem egyben áldásként is elfogadja.

Az 1974-ben született Kaminaga Manabu 2004-ben indította útjára Saitou Yakumo történetét, ami azóta már elég jelentékeny branddá nőtte ki magát Japánban. A regénysorozat első kötete 2004 októberében jelent meg a Nihon Bungheisha kiadónál,Katou Akatsuki komor, sötét tónusú illusztrációival, és jelenleg a nyolcadik kiadott kötetnél tart. 2007-ben megjelent egy egy kötetes side story SECRET FILES Kizuna címen, ami a regények egyik mellékszereplőjét emelte a középpontba. 2008-ban a sorozat a Kadokawa kiadónál landolt, és a bunkobon kiadást már Suzuki Yasushi egyedien sajátos hangulatú rajzai tették igazán különlegessé. A komor hangulatú, sejtelmes és izgalmakban bővelkedő történet nagy sikert aratott, ezért 2007-ben kiadtak belőle egy két kötetes mangát (Psychic Detective Yakumo – The red eyes know), ami nem követte következetesen a regény cselekményszálát, ráadásul olyan kimondottan shoujo-s grafikai külsőt kapott, mely által a történet jócskán veszített hitelességéből és élvezhetőségéből. Az ezt követő, 2009-es próbálkozás már egy fokkal jobbnak bizonyult:Oda Suzuka rajzai jobban eltaláltak ugyan, de a történetet a kemény thriller és misztikum irányából eltolta a szélesebb körben való eladhatóság felé, amivel nem is lenne gond, ha képes lett volna megtartani azt a nem mindennapi hangulatot, mely a regények sajátja. Ami az élőszereplős változatokat illeti: 2006-ban megért egy 13 részes dorama sorozatot, amit a TV Tokyo vetített, a főszerepben azzal az Atae Shinjiro-val, aki az AAA (Attack All Around) nevű j-pop banda egyik oszlopos tagja. 2008 márciusában és 2009 júniusában két Yakumo-színdarab is bemutatásra került, melyek forgatókönyvét mindkét esetben Kaminaga Manabu írta.

Ilyen előélet mellett nem csoda, hogy a Shinrei Tantei Yakumo anime változata nagy elvárások kereszttüzében találta magát, főleg, mert viszonylag kevés érdemi információ látott napvilágot róla. Szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy melyik illusztrátor karaktertervei alapján készül el az anime, és mit vesz alapul: valamelyik manga adaptációt, vagy az eredeti történetet. A végeredmény végül kissé felemásra sikeredett.

A Bee Train gondjaira bízott történet az NHK-n került vetítésre, és annak ellenére, hogy egy viszonylag kései műsorsávban, sajnos a regényben található legtöbb horror elem letompításával. A Shinrei Tantei Yakumo anime verziójának legnagyobb hibája, hogy a készítők nem tudták igazán eldönteni, hogy mihez kezdjenek vele. Egy seinen alapú, komor hangulatú és drámai szálakkal keményen átszőtt történetet próbáltak meg egy szélesebb réteg számára fogyaszthatóvá tenni, ám mindez a grafikai megjelenítés és a hangulati elemek rovására ment – legalábbis az anime első pár epizódjában mindenképp. Félreértés ne essék, a sorozat – összességét tekintve – kellemes alkotás még úgy is, hogy az animáció néha kimondottan gyengére sikerült. Az Oda Suzuka karakterdesignja alapján megrajzolt szereplők kedvelhetők és szerethetők, és az a pár jellemvonás, ami a regényciklusban is sajátjuk, az animében is kiemelésre került. Yakumo flegmasága, Gotou nyomozó keménykedő egyszerűsége, Haruka állandó minden lében kanálsága, és Isshin-san megnyerő bölcsessége szinte észrevétlenül hozza közel a nézőhöz a szereplőket. Azonban ennek ellenére sem maradnak meg csupán eme vonások alapján definiálható jellemeknek, a történet során bizony többdimenziós karakterekké válva viszik előre a cselekményt.

A történet epizodikus jelleggel indul és kicsit talán lassan lendül be, de ez a komótos tempó nem feltétlenül válik hátrányává. Mégis elmondható, hogy a sorozat erősségét a második fele adja: az összefüggő, több részen átívelő fősodor az, ami tényleg jól sikerült és megadja azt a pluszt, amit a néző már az első epizódoknál is elvárt volna. A tizenhárom rész alatt egy misztikus nyomozósdiba burkolt drámai történetet kísérhetünk figyelemmel, és bár nem kapunk benne minden kérdésünkre választ, egy komor, ugyanakkor szépséges történet bontakozik ki a szemünk előtt, megfelelő lezárással. Ami a sorozat zenei részét illeti: a R・O・N által komponált háttérzene kimondottan jól sikerült, remekül erősíti az anime hangulatát és viszonylag maradandó érzetet hagy a nézőben. Az OP és az ED is eltalált darab: míg az előbbi több, áthangszerelt verzióban csendül fel az epizódok elején és a pörgősebb vonalat képviseli (illetve a Yakumo szinkronhangját adó Ono Daisuke énekli), addig az utóbbi állandó, és lágyabb húrokat penget.

Tény, hogy az alkotásnak nem egy hibája van. Talán jogosan merül fel a kérdés, hogy tényleg érdemes-e a jobb eladhatóság kedvéért egy kimondottan felnőttebbeknek szóló regénysorozatot uniszex jellegűvé butítani, ezzel elhagyva belőle mindazt a komor keménységet, ami a brandot a rajongók körében igazán népszerűvé emelte. Mégis azt kell mondanom, hogy a Shinrei Tantei Yakumo a maga nemében jól megkomponált, átgondolt történet, kellemes vizuális csomagolásban. A misztikus thriller és a drámai vonalat kedvelő nézők számára remek szórakozást nyújt mind a tizenhárom részen keresztül, és meghagyja számunkra azt a lehetőséget, hogy a szereplőket esetleg viszontlássuk egy következő szezonban is. Reméljük, hogy így lesz, hiszen Yakumo története – legalábbis a regények tanulsága szerint – még koránt sem ért véget!