Shukufuku no campanella (2010)

Képtalálat a következőre: „Shukufuku no campanella ico”

Infó:

Eredeti cím 祝福のカンパネラ -la campanella della benedizione-
Angol cím Blessing of the Campanella
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, TV
Hossz 12 rész
Év 2010

Ismertető:

Nos, mivel még nem sikerült eme műremekhez ismertetőt szülni, gondoltam, írok egyet lazításképp. Csapjunk is bele rögtön a szövegfalba!

A “La Campanella della Benedizione” (kérdés az, hogy miért pont olasz?) fantázianévre hallgató mű a Windmill (az anyacég)”Windmill Oasis” névre hallgató “leánycégének” (emlékezhettek rájuk a Happiness!-ből) azonos, vagy legalábbis azonos jelentéssel bíró (legyen az bármilyen nyelven) nevű adult visual noveljének anime-adaptációja. A játék egyébként több komment alapján, amellyel az internet tágas tengerében találkozhatunk, állítólag egész jó. Éppenséggel a romcom műfaj kedvelőjeként azt kell mondjam, hogy szerintem az anime sem sikerült rosszul.

A történetről röviden

Nos, Ert’Aria városkájában járunk, ahol igazából nem történik semmi (és tényleg!). Lényegében ennyit kell tudni a helyszínről. Ugorjunk viszont a történet főbb elemeire, ami már izgalmasabbnak bizonyulhat.

Először is, a setting. Itt bizony egy klánházzal találkozunk, amiben (bár nagyon meglepőnek bizonyulhat, úgyhogy a gyengébb idegzetűek vadásszanak egy szép lila Xanaxot) egy klán lakik. Ez a Clan Oasis, amely küldetések teljesítésére szakosodott, legyenek azok – és most direkt gonosz módon kihasználom a sorozat RPG jellegét – gyűjtögetős küldetések, vagy felderítő missziók, némi kaszabolási készséget igénylő erőpróbák, eszkort-feladatok, vagy az RPG műfajban definiált bármely más elfogadható variáns.
Ebből is sejthető, hogy itt egy kőkemény játékvilágról van szó, vagy legalábbis egy olyan alternatív univerzumról, ami az RPG játékok mentén szerveződik.

Itt jegyezném meg, hogy a “techno-magic” a sztori alapja, ami az “ale” köré szerveződik. Úgy tűnik, ebben a világban ugyanis hamarabb rájöttek a természet egyensúlyát, és működési elveit fenntartó, egyfajta nullponti energia szintjén lévő korlátlan erőforrás jelenlétére, és alkalmazhatóságára, mint arra, hogy a gőz bezony meg tudja hajtani a különböző kerekeket. Bizonyos szinten ez is elbűvölő lehet a fantasy műfaj kedvelőinek (én legalábbis aranyosnak találtam a dolgot).
Itt a robotok (automaton) nem árammal vagy olajjal működnek (ugyanis az Óz, a nagy Varázsló bádogemberének elavult a szoftvere), hanem a fentebb említett “ale” segítségével. Minél bonyolultabb az automaton, annál több ale kell a működéséhez.

Ebben a világban járunk, amikor megindul egy cselekmény, ami igazából nem valami eget rengetően epikus, és nem is Code Geass-szintű, magasröptű filozofikus gondolatokkal teletűzdelt szépirodalom, hanem csak egy szimpla, a Chuck Norris-filmek osztályzó rendszerében is csak B-kategóriásként hivatkozott random kalandos, világot megmentős folyamat, ami enyhén pink és pacifista sztoriba torkollik a sorozat alatt.

A szereplők

És itt következik az a pont, ahol megbontom a logikát – nem fontossági sorrendben, hanem egy egyedi logika alapján mutatom be kis csapatunkat, akik az anime lefolyása alatt végigkalauzolnak minket Ert’Aria világában.

Nina Lindberg, aki a Clan Oasis “menedzsere” és szobalánya is egyben. Bővebben hívhatjuk őt a Clan Oasis saját “NPC”-jének, aki boldogan szórja el a csapattársainak, hogy “Küldetés teljesítve!”, ha egy darabban hazaérnek. Felelőssége továbbá kiterjed a klánház tisztán tartására, a klántagok kajával és teával való megtömésére, illetve alkalomadtán a város kormányzójának, Fabious Verritti-nek a bántalmazására.

Garnet, a sárkány, aki egy totális balfék, de szerethető. Ismertetőjegye, hogy a 4×4 méternél nagyobb területeken hibátlanul eltéved.

Montecchia, aki gyakorlatilag egy seprű. A sorozat első felében nyer igazán jelentőséget.

Nick La’Juck, a favágó. Igazából ennyit kell róla tudni, meg azt, hogy piszkosul irritálja, hogy Garnet nem bírja megjegyezni a nevét. Hogy idézzem Marosi Z. Tamást (művésznevén Pierrot), a Megasztár egykori zsűrijét: baltával közlekedik.

És itt véget is értek a soron következő kategóriából kieső szereplők. Vegyük tehát sorra őket, kezdve a főszereplőnkkel, és a kategória “rendezési elvének eredetével”.

Leicester (“Lester”) Maycraft, a tanulófélben lévő techno-mérnök, és a Clan Oasis felszerelését karban tartó pofa. Ő a szőke herceg, a városi Jani, a bishonen, akire mindenki teker. Brad Pitt-i sármja, és mikróban forgolódó margarintömbhöz hasonló lágy szíve miatt repülnek rá a csajok, mint legyek a légypapírra. Gondos, szerető srác, aki törődik a barátaival, de (mivel egyébként nem lenne valami nagy szám mint főszereplő) meg is tudja őket védeni, mert elég jól “buffoltak a statjai”.

Carina Verritti, a Clan Oasis tagja és vezetője, a fentebb említett, gyakran bántalmazott Fabious egy szem lánya. Természetesen él-hal Lesterért, olyan szinten, hogy ha kicsit agresszívebb lenne, ez már nem a Campanella, hanem a Mirai Nikki ismertetője lenne. Gondolom, nem kell részleteznem.
Megjegyzés: ő a Montecchia szériatartozékaként működő boszorkány.

Chelsea Alcott, a bájos Szent Lovag, aki a történet elején téved (és tényleg! #2) a Clan Oasis csapatába, ugyanis a tájékozódási készségei tökéletes egyezést mutatnak Garnet-ével. Természetesen Lester nála is adja, csak a felismerés is eltévedt a fejében, valahol a kialakulás és a tudatosulás között félúton.

Agnes Boulange, az automaton-gyártó, és olyasfajta techno-mérnök, ami Lester is szeretne lenni. Közös érdeklődésükből fakadóan hamar összebarátkoznak, és ahogy követik egymást az események, (természetesen) ő is beleesik Lesterbe, mint egy vak tetőfedő.
Megjegyzés: Mestere az a Mise Altoise, aki Lester és Carina szüleivel közös klánban volt, valamint Tango, az automaton-macsek az ő kreálmánya és háziállata.

Salsa Tortilla, a Tortilla-nővérek idősebbike. A tipikus “airhead” és “klutz” típusú lány, magyarul míg az ő tájékozódási képességei ugyan megfelelőek, rá Garnet balfékségét kopizták a készítők. Totális szerencsétlensége, és szomorú elmeállapota beszédében is megnyilvánul, így ő a sztori egyik erősebb humor-fókuszú karaktere.
Úristen, majdnem elfelejtettem ideírni, hogy természetesen ő is klubkártyás tagja a Lester-fanclubnak.

Ritos Tortilla, a Tortilla-nővérek fiatalabbika. Az a fajta nővérét kiegészítő lelki társ, akinek élete egyetlen értelme, hogy a fentebb említett testvér minden szerencsétlenkedésére elmés beszólásokkal, egyfajta tsukkomi-papírlegyezőként csapjon oda a szerencsétlen Salsa-nak. Ha nincs mire reagálnia, akkor kialakítja magának a helyzetet, és zavarba hozza, bajba keveri, kiégeti szeretett nővérét.
Na, most nem felejtettem el! Ő is Lester-rajongó, bár ő bevallottan a testére utazik. Ettől függetlenül persze érzelmei vannak (csak amit csinálni akar a szöszivel, az a “tiszta és érzelemmentes”).

Golem, aki (meglepően) egy gólem, s aki mellesleg első ránézésre – és az összes többire is – klasszikus téglából van. Salsa és Ritos partnere és kreálmánya, aki mélyröptű gondolatokat fogalmaz meg a sorozat egyes pontjain (Pokémon-logika alapján ihletett, a “golem” különböző tónusokban és hangszíneken való ismételgetése). Emellett megvan az a tulajdonsága, hogy egy bizonyos pont után elpirul (nem, nem vicceltem), ha meglátja Lestert. Remélem, értitek, miért ide soroltam (és nem csak azért, mert Salsa és Ritos kreálmánya, nem bizony).

Shelley Maycraft, Lester anyja, bár a sorozatban több alkalommal is elgondolkodtatóan úgy viselkedik, mintha ezzel nem lenne tisztában (vagy mondjam úgy, hogy annyira mászik a fiára, mintha be akarná rángatni a málnásba). Shelley az “anyafigura”, aki az egész Clan Oasis-szal foglalkozik; férjével, illetve Carina szüleivel a múltban klántagok voltak.

S végül, de nem utolsó sorban Minette, az elbűvölő automaton lányka, aki első találkozásuk után úgy tapad Lesterre, hogy mindenki más kiakad tőle. Ennek részleteit nem mondom el előre – nézzétek meg a sorozatot, és megtudjátok!
Egyébiránt pedig speciális automaton (többek között részletessége, élethűsége és komplex modellje miatt), akinek a “reaktora” kicsit újabb verzió, mint az átlagknak, és akinek “küldetése” mosolyt csalni a körülötte lévők arcára, és boldogságot okozni minél több embernek. Mise Altoise legfejlettebb automatonja.

(Az antagonistákat szándékosan nem mutatom be, hiszen bevezetésük súlyos spoilerekkel járna.)

Megvalósítás

És essünk túl egy rövid technikai részen. A rajzolás szerintem lehetne szebb, de nem is éppen csúnya; a zene aranyos és illik a sorozathoz, a storyboard egész szépen össze lett hozva; a szinkronhangok szódával elmennek (esetenként ennél jobbak is), szóval igazából rövidre is zárnám annyival, hogy “stimmt”.

Vélemény

Véleményem röviden és tömören: még véletlenül se számítson senki sem eget rengető műre. A cucc jó, laza délutáni kikapcsolódásnak vagy hétvégi időtengetésnek. Aranyos sorozat egy bájos koncepcióval, ami unalomig ismételgetett emberi és emberies “élet dolgait” darál le. Igazából érdemel nálam egy 8/10-et, hiszen ahhoz képest, hogy Chuck Norrisnál is B-kategóriás sorozat, azért jól szórakoztam rajta.