Tonari no Kaibutsu-kun (2012)

Képtalálat a következőre: „Tonari no Kaibutsu-kun ico”

Infó:

Eredeti cím となりの怪物くん/

japán
Angol cím My Little Monster
Egyéb cím(ek) The Monster Next Door, My Little Monster
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2012

Ismertető:

Bevezetős előzmények

Mi lesz a Toradora! és a His and Her Circumstances (Kareshi Kanojo no Jijō) remixeléséből? Robico, egy kevésbé ismert mangaka tollából született meg erre a válasz a Tonari no Kaibutsu-kun című manga személyében, amely 2008-as startolása óta 10 kötettel vette be magát a szórakoztató shōjók berkeibe. A Kodansha kiadó Dessert magazinjában futó sorozat népszerűségének már csak egy anime adaptáció kellett, ami 2012 októberében el is indult.

Vad bishōnen + stréber komédia a köbön

A magányos Mizutani Shizuku (Tomatsu Haruka) élete másból sem áll, mint mindennapos tanulásból, valamint a környezetében mozgolódó, lusta diáktársak ignorálásából. Csendesen komoly éltanulónk napjait azonban egy váratlan kérés zavarja meg. A kényszeres megfelelési vággyal fertőzött osztályfőnöke rábízza, hogy az osztály rémét, Yoshida Harut(Suzuki Tatsuhisa) csalogassa vissza az iskolába a házi feladat fizikai megosztásával karöltve. Shizuku kedvetlenül vág neki a tanulás rovására menő küldetésnek, de még maga sem tudja, milyen jelenséggel hozza össze a sors. Haru ugyanis minden képzeletet felülmúlóan olyan, mint egy maffiafőnök állandóan mérges és verekedős fia. Túl harsány, de ártatlan naivitását félreértés és értelmetlen erőszak övezi. Mindezek ellenére, a legkisebb megerőltetés nélkül képes hibátlan dolgozatokat írni, csak éppen iskolába nem hajlandó járni. Ami a legfurcsább, hogy egy közös dolog akad a két fiatalban: mindketten vágynak a barátokra, csak nem tudnak kapcsolatot teremteni kortársaikkal. Haru, a maga ügyetlenül kétbalkezes módján, Shizuku egy jégkirálynő őszinteségével űzi el maga mellől a többieket. A barátszerzési vágy mellett pedig mást is talál e két fiatal: szerelmet. De nem is akármilyent! Kapcsolatuk igazi, se veled – se nélküled irányba fordul az első pillanattól kezdve, tanulmányi rivalizálással, néha verekedős hangnemű összetűzésekkel a pirulós jelenetek mellett. A minden szempontból ennivaló komédia csúcspontjait, valamint drámáit további lüke karakterek színesítik bájos huncutkodásaikkal a háttérben.

A mókás felhozatalt egészíti ki így a kissé szürke karakter, Sasayan (Ohsaka Ryota); a butuska, de lelkes Natsume-chan(Tanezaki Atsumi). A későbbiekben pedig Haru családi galibái miatt előkerül annak bátyja is, a szívtipró Yuuzan (Nakamura Yuuichi), de nem maradhat ki a képből a két főhősünket szerelmi sokszögbe rángató Kenji és Ooshima-san sem. Persze nem szabad kihagyni a Harunak ideiglenesen otthont adó, szemfüles beszólásairól ismert unokatestvért, Misawa Mitsuyoshit (Higuchi Tomoyuki) sem.

Pici vélemény és érdekességek

Nem egy kimagaslóan egyedi setting, de megható anime, ahogy a magányról szól és a fiatalok, főleg Shizuku és Harugyerekkori fájdalmas emlékeiről. A történet egyértelműen a karakterek belső érzelemvilágára fókuszál, így kap helyet a barátság, a szerelem keresése, valamint egymás elfogadása, a beilleszkedés, illetve annak gondjai. Mivel shōjo alkotás, így a szerelmes történetek tipikus kellékei is felhozatalra kerülnek a viszonzatlan érzelmektől kezdve, az idősebb férfi – fiatal lány között feszülő érzelmekig. Romantika, könnyek, valamint ezek feszültségét oldó humor teszi szórakoztatóvá az animét.

Az anime rendezője Kaburaki Hiro (Kimi ni Todoke – hasonló is ehhez az animéhez picit, főleg a lassan fejlődő szerelmi szál miatt, bár Haruék hamarabb lépnek szintet); a forgatókönyvíró Takagi Noboru (Durarara!!, Koi Kaze). Az endingben egy ismertebb j-pop banda dalol, a 9nine, az opening pedig színes és előhangolja a nézőt a várható humorra. Mindkettő a műfaj jellegzetes stílusjegyeiben készült, amit pasztell, illetve aquarelle hatású rajzok szemléltetnek az endingben. A szinkronok is kellemesek, tipikusak – Hanazawa Kana már kihagyhatatlan egy ilyen animéből is, annak ellenére, hogy nem ő szólaltatja meg a főszereplőt.