Tori no Uta (2007)

Infó:

Eredeti cím 鳥の歌
Angol cím Bird’s Song
Egyéb cím(ek) Bird Song
Besorolás anime, OVA
Hossz 1 rész
Dátum 2007

Ismertető:

Műfajzás:
Most egy igen ritka műfajt szeretnék ismertetni, amelynek neve Ga-nime. A „Ga” jelentése festmény, a „nime” értelemszerűen az animációt jelöli. Ez a műfaji irányzat 2006-ban indult útjára a Toei Animation stúdió jóvoltából azzal a céllal, hogy egy kicsit „felfrissítsék” az animációs filmek világát, de az elmúlt évek során számuk csak igen kis mértékben növekedett. Ez valószínűleg az egyes történetek nehezen érthetőségének/emészthetőségének tulajdonítható, ami miatt kevésbé vált/válik népszerűvé.

Ettől függetlenül egy nagyon különleges műfajról beszélünk, hiszen itt a hangsúlyt nem az animációra fektetik, hanem az állóképekre, amiket nagyítással, kicsinyítéssel, a kamera mozgatásával és különböző hanghatásokkal keltenek életre. Itt a seiyuu-k (szinkronszínészek) szerepe különösen fontossá válik! A történetek ábrázolásához neves művészeket vagy mangakákat kért fel a stúdió, akik egyedi rajzstílussal rendelkeznek, így az ilyen alkotásokra főként a festőiség – ahogy korábban már a szó jelentése is utalt erre – jellemző.

Előzmény:

2007-ben a Toei Animation egy újabb ga-nimét mutatott be a nagyérdeműnek. A történet és az akvarell szépségű képek megalkotója Yoshitaka Amano, akinek a nevéhez már több nagysikerű mű is fűződik. Ilyen például a Vampire Hunter D, az Angel’s Egg, a Final Fantasy videojáték karakterdizájnja és nem utolsó sorban Neil Gaiman (The Sandman: The Dream Hunters) graphic noveljének illusztrálása.

Történet:

Valamikor az ezredforduló környékén járhatunk egy szürke kisvárosban. Főhősünk egy tizenéves fiú – a nevét nem tudjuk meg -, aki a szokásos úton indul el hazafelé. Ám amikor elérkezik a már jól ismert kereszteződéshez, egy újonnan felfestett nyilat vél felfedezni az úton. Úgy dönt, hogy a mai napon inkább abból az irányból közelíti meg otthonát. Ahogy egyre beljebb halad a szűkös utcákon, úgy érzi, mintha még sosem látta volna ezeket a házakat. Időközben az eső is elered, és amikor már épp visszafordulna, az egyik ház eresze alatt megpillant egy gyönyörű, piros kimonós lányt. A lány feléje int és behívja a házába, ahol a fiatal fiú a pár órás szótlan együttlét alatt teljesen belehabarodik vendéglátójába. Az eső elálltával, amikor a fiú ismét haza indul, a két fiatal ígéretet tesz, hogy mindenképpen viszontlátják egymást. A lány egy tollat ajándékoz a fiúnak, amelyet ha mindig magánál hord, biztosan látni fogja még szerelmét. Másnap a fiú útra kel, hogy meglátogassa a gyönyörű teremtést, de sehogy sem találja az odavezető utat. Hosszú hónapokon át keresi kedvesét, de mindhiába. Az idő közben egyre gyorsabban telik, és a fiú végül elhagyja szülővárosát és férfivá érik.

50 évvel később idős férfiként tér vissza a városba, amely az évek alatt teljesen megváltozott. A régi nyomda helyén is egy ásványvíz palackozó üzem áll. A férfi betér oda, hogy szomját oltsa, ám az ott lakó öregasszony nem ad el neki semmit, inkább hazaküldi. Ekkor egyszer csak megjelenik a szeme előtt az ifjúkori szerelme, ugyanolyan fiatalon és csodaszépen, mint annak idején. A lány megragadja az öregúr kezét, aki erre hirtelen visszafiatalodik. A régi házba mennek, ahol a fiút próba elé állítja a lány. Ahhoz, hogy egymáséi lehessenek, beszélniük kell az álmaikról, amelyeket a szivárvány színeihez kell kötniük. Ha a megfelelő „éneket dalolják”, akkor visszatér a szivárvány az égre, és ők boldogok lehetnek.

A szivárvány hét színe hét különböző történetet rejt, amelyek hol szomorúak, hol nyugodtak, hol pedig borzalmasak. Ezeken keresztül megismerhetjük a szerelmesek valódi érzéseit, szenvedéseit, kétségeit és az egymásra találás örömét is.

Főbb karakterek:

A lány: Nem tudjuk honnan jött és hogy valójában hány éves. Igazából még az is kétséges, hogy létezik-e…

A fiú: Érzékeny lelkű fiatalember, aki kitartóan keresi kedvesét. Miután elhagyja szülővárosát, elfelejti ifjúkori érzéseit, melyek csak akkor élednek benne újjá, amikor viszontlátja a lányt.

Grafika és zene:

Szerintem ezt a részt egy szóban lehet jellemezni: Mesteri! A képek igazán csodálatosra sikerültek. Én többször is kimerevítettem egy-egy részt, hogy gyönyörködhessek benne. A szinkronhangok közül ismertebb személyt nem tudok kiemelni, de az biztos, hogy mindegyikőjük tökéletes munkát végzett. Annak ellenére, hogy csak csekély mennyiségű animációval találkozunk, egyáltalán nem marad hiányérzetünk a látottak után.

Ajánlás és vélemény:

Bár alapvetően ez egy romantikus történet, én mégis az idősebb korosztály számára ajánlom, és inkább a művész-beállítottságú, elvont dolgok kedvelőinek, mivel ez a mű a réteg-animék között is egy „mélyebb” réteget képvisel, így szerintem csak a rajongók kis hányada fogja élvezettel végignézni. Viszont úgy gondolom, hogy semmi újtól nem szabad elzárkózni, így talán az lesz a legjobb, ha mindenki tesz vele egy próbát! 🙂