Uchouten Kazoku (2013)

Képtalálat a következőre: „Uchouten Kazoku png”

Eredeti cím 有頂天家族
Angol cím The Eccentric Family
Egyéb cím(ek) nincs
Besorolás anime, TV
Hossz 13 rész
Év 2013
Ismertető:
Az anime

Ez a történet egy különc kyoto-i családról szól, s először könyvként – Tomihiko Morimi tollából – látott napvilágot 2007-ben (a “The Tatami Galaxy” alkotója, ha ez mond valamit). Majd a P. A. Works 2013 nyarán arra vállalkozott, hogy animét készít ebből a kedves japán folklór-komédiából. Masayuki Yoshihara rendezésében igazán igényes tizenhárom részes Tv sorozatot nézhetnek meg az érdeklődők.

Nem párhuzamos világ

A helyszín Kyoto, ahol elég régóta hatnak egymásra és egymás személyes történetére az emberek, a tengu-k és a tanuki-k, így mozgatva az élet óriáskerekét.

Az embereket egy elit klubon, a “Pénteki Pajtásokon” keresztül ismerjük meg, akiknek a szokásos összejöveteleiken és okoskodásaikon túl van egy hagyományuk, miszerint tanuki-pörköltet esznek újévkor. Ebből keletkezik a történet egyik feszültsége és drámai szála. Ők azok a csúcsragadozók, akik tisztában vannak a helyükkel, mégse mindig úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnék, mert a tengu-k is és a tanuki-k is hatással vannak rájuk.

A tanuki-k rendelkeznek egy képességgel, ami nem más, mint az alakváltás. Az erejükhöz, fantáziájukhoz és huncutságukhoz mérten átváltozhatnak bármivé (tárgyakká, emberekké stb.), ha az ehhez szükséges lelki béke megvan (például, ha ketrecbe zárnak, az elég felzaklató ahhoz, hogy ne tudj átváltozni, vagy ha félsz valakitől vagy valamitől, szintén nem tudsz alakot váltani). Társadalmuk laza, egyszerű szerkezetű. Van egy vezetőjük, akit a vének tanácsa választ meg. Inkább íratlan szabályaik, hagyományaik szerint élnek s emellett vannak elveik (ami nagyjából kimerül az “Élvezd az életet!” többféle árnyalatában).
Egy igazán huncut népség, amely azt keresi, hogyan töltse meg a hasát és hogyan tegye élvezhetővé a napot. Persze köztük is vannak olyanok, akikre a tengu-k ereje vagy az emberek kapzsisága komoly hatással van. Ebből is születik nem egy drámai szál.

A tengu-k, habár úgy tűnik, kevés szerepet kapnak, ez csak a látszat. Erőteljes varázslények, kényük-kedvük szerint ott élnek, ahol akarnak és azt csinálnak, amit akarnak. Büszkék magukra, s a varázserejükre, de leginkább arra, hogy repülni tudnak. Szeretik azokat, akik elismerik nagyságukat és erejüket, s ezeken az embereken (vagy tanuki-kon) segítenek. Jól szervezett, hagyománytisztelő társadalmuk van, amiről valójában csak apró benyomást kapunk. Ugyanakkor köztük is akad olyan “szégyenletes példány”, aki szívesebben utazik vonattal nyáron (mert repülni ilyen melegben nagyon izzasztó és kellemetlen), vagy (Ne adj’ Isten!) taxiba ül. Többségük, finoman szólva, nem veti meg az alkoholt (ebben nincsenek távol atanuki-któl, sem az emberektől, csak máshogy hat rájuk az ital, s a korlátok közt is van különbség). Tulajdonképpen azzal az önhittséggel csapják be magukat, hogy ők vannak a csúcson, így az ügyesebb tanuki-k, kihasználva ezt, egy-egy fondorlatos hízelgéssel komoly befolyást érhetnek el.

Ahogy az egyes társadalmak hatnak egymásra, manipulálják egymást, úgy gördül előre az egyes személyek, családok története, karrierje, pozíciója. Vagyis ez nem egy párhuzamos világokból álló rendszer, hanem konkrétan találkozik egyik a másikkal, sőt konkrétan hat egyik a másikra. A néző pedig tanúja lehet annak a szép drámának (ha tetszik belső alakváltásnak), amin keresztül nemcsak az egyes karakterek, hanem az egyes társadalmak is megváltoz(hat)nak.

Hasonló művek és a műfaj

Nehéz meghatározni, pontosan hová is sorolható ez a történet műfajilag. Ugyanis alapvetően egy komikus műről van szó (nem “poéndömping” és nem kifejezett vígjáték, inkább helyzet- és jellem komikum, drámai és tragikus elemekkel). Ez a dráma és tragédia a tanuki társadalom önértelmezésében válik komikussá, s így a néző számára is könnyűvé, humorossá. Vagyis egyrészt a hasunkat fogjuk a nevetéstől, másrészt meg küszködünk a könnyeinkkel, vagy úgy meghatódunk a tanuki-k aranyossága, huncutsága láttán, hogy örömünkben sírunk az asztalt csapkodva vagy csak szájtátva állunk (vagy ülünk) a megdöbbenéstől.
Egyszerűen szólva, ha az itt felsorolt animéket (legyen movie vagy TV sorozat) láttad és tetszettek, ez is tetszeni fog, illetve sok hasonlóságot észrevehetsz:
Natsume Yuujinchou, Sen to Chihiro no Kamikakushi, Youko x Boku SS, Hotarubi no Mori e.

Egy család, ahol “kiütközik a bolond vér”

A történet egy tanuki családról szól (ők a címszereplő “különc” vagy jobban mondva “szeleburdi” család), amit ez a tizenhárom epizód egymáshoz kapcsolódó, összefüggő részekkel tálal. Ezért nem érdemes megnézni egy-egy részt külön kiragadva, csak egyben az egész sorozatot (legalábbis én így ajánlom).
A családfő már nem él (megfőzték pörköltnek a Pénteki Pajtások), így az anyuka és a négy, tanuki-hoz képest is szeleburdi fia körül zajlanak az események.

spoiler

A családtagok

Yasaburou Shimogamo: a főszereplő, a történet motorja, ő még a tanuki-k íratlan szabályait sem tiszteli. Ügyes, jó alakváltó, kiválóan manipulál bárkit, saját magát kivéve. A bolondság rajta ütközik ki legjobban, akkor is, ha gyakran alul motiváltnak tűnik. A sorban a harmadik legkisebb (vagyis majdnem a legfiatalabb) fiú. A tanuki-k korát nehezen lehet megállapítani, ezért azt mondom, hogy ember alakban tizennégy-tizenöt éves fiúként (vagy lányként) jelenik meg.

Yashirou Shimogamo: a legkisebb a testvérek között. Éppen tapasztalja a világot, s annak működését. Félénk, s emiatt gyakran nem tudja elrejteni a tanuki farkát, de ezzel csak még bájosabb lesz a néző szemében. Tíz-tizenegy éves fiúként jelenik meg.

Yaichirou Shimogamo: a felelősségteljes második legidősebb fiú. Ő a legerősebb a testvérek között. Szeretné betölteni a tanuki társadalom vezetői posztját, amiért nagybátyjával száll ringbe, s ez is egy drámai szála az eseményeknek. Húsz év körüli fiatal felnőttként jelenik meg.

Yajirou Shimogamo: a legidősebb a testvérek között. Egyszer békává változott, s azóta nem tud visszaváltozni, így szégyenében (ami egyáltalán nem tanuki-hoz illő érzés) egy kút fenekére költözött (valójában sokkal mélyebb oka van ennek a menekülésnek, ugyanis azt hiszi, hogy ő a felelős édesapja haláláért). Sokan járnak hozzá kiönteni a szívüket. A testvérek közül a két legkisebb (Yasaburou és Yashirou) látogatják rendszeresen. Történetbeli visszatekintésekben huszonegy-két éves fiatalemberként jelenik meg.

Az anya (Haha): gyönyörű tanuki. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy négy gyereke van. Ráadásul jól biliárdozik. Harminc év körüli karcsú, átlagosan öltözött hölgyként vagy herceg-jelmezben jelenik meg. Fél a vihartól és a villámlástól, s ekkor nem képes átváltozni sem.

Souichirou Shimogamo, az apa: a történet tragédiájának kulcsfigurája. Rendkívüli tekintélyű, erős tanuki, ami azt jelenti, hogy szinte bármivé átváltozhat. Egyszer még egy hegyet is lemásolt, és sok tengu-t megfélemlített. Ő volt atanuki-k vezére, majd egy jól szervezett árulás következtében a Pénteki Pajtások pörköltjeként végezte. Vérét négyfelé osztotta a fiaiban, s így szimbolikusan a négy testvérnek össze is kell tartania, mert egyesével nyomába sem érnek az apjuknak.

spoiler

Még néhány főszereplő

Akadama-sensei, teljes (vagyis tengu)nevén Yakushibou Nyoigatake (a Nyoigatake egy hegyre utal, ahol korábban lakott) röviden “a mester”: Ő a történet kulcskaraktere. Egy idős, valaha nagy hatalmú tengu, aki mesterként azzal tölti az idejét, hogy zsörtölődve, panaszkodva, sajátos öreges intelmeivel és “bölcsességével” neveli a tanuki tanítványait és volt tanítványait, miközben fülig szerelmes egy emberbe. A fiúk közül Yasaburou Shimogamo van rá komoly hatással, mondhatni “tud bánni az öreggel”.

Benten: ő a női főszereplő az emberek részéről. Legalábbis egy nő volt, akibe Akadama-sensei még fiatal korában beleszeretett és ki akarta nevelni tengu-nak. Emberként Suzuki Satomi-nak hívták, aztán a mester keze alatt hamarosan a nagy hatalmú, minden tanuki által rettegett Benten-sama lett belőle. Az ő karaktere elég misztikus, sok szempontból nehezen érthető, ugyanakkor ebből meríti a szépségét: a titokzatosságból.

Yodogawa professzor: egy hús-vér ember. Igazán érdekes figura, a Pénteki Pajtások klub tagja. Elgondolkodtató párbeszédek és nézőpontok forrása. Rajta keresztül láthatjuk a legjobban, hogy miként hatnak a tengu-k és a tanuki-k az emberekre, és vice versa. Érdemes figyelni, hogyan változik a hozzáállása a tanuki-pörkölt evéshez.

A többi karakter felfedezését rátok bízom.

OP/OST/ED

Az OP egy igazán pörgős, fülbemászó dalra sikerült (valamiért többféle Naruto OP után érzetem volt), valójában remekül megragadja a tanuki életérzést: “Omoshiroku nai yo no naka, omoshiroku sureba ii sa” vagyis “egy nem igazán érdekes (élvezhető) világban úgy kell élj, hogy az érdekes (élvezhető) legyen” (olaszból fordítottam, nem japánból, ezért bocsánatot kérek az esetleges hibákért).
Az OST-ok kellemesek, egyszerűek, s a történet hangulatához is passzolnak, bár nem kiemelkedőek, véleményem szerint.
Az ED jóval lágyabb, simulékonyabb, könnyebb hangulatú, legalábbis az OP mellett.

Összességében

A rajzolás, a zene, a történet, a mondanivaló, a humor, a dráma mind egyszerűek, szétválasztva (külön értékelve) igazából nem mondanám különösnek egyiket sem. Viszont az összhatás lenyűgözött. Ahogy ez a Shimogamo testvérekről is elmondható: külön elég gyengék, de együtt legyőzhetetlenek.

Vélemény és ajánlás

Ez az anime négy olyan dolgot is kiváltott belőlem, amit eddig ritkán vagy egyáltalán nem tapasztaltam. Először is, amikor megnézek egy animét, általában online teszem. Ezt a sorozatot viszont letöltöttem. Egyszerűen szerettem volna, ha megvan. Most megvan! Másodszor, amikor egy sorozatot elkezdek nézni, néha a széria felén is túljutok, mire élvezni kezdem. Ez az anime az első perctől kezdve maga volt a gyönyör. Harmadszor, amikor befejeztem, az első gondolatom az volt, hogy megnézem még egyszer az egészet! Végül pedig, inkább olvasni szeretem az ismertetőket, mint írni. Ez a mű azonban annyira megérintett, hogy nem tudtam ellenállni, s így beküldtem első ismertetőmet. Lehet írni bátran a kritikákat (úgysem érdekelnek… legalábbis úgy teszek).

A művet ajánlom (röviden) bárkinek. Mégis, főleg annak (kicsit hosszabban), aki élvezettel és igényesen akar kikapcsolódni. Ugyanakkor annak is megfelelő, aki szeretne elmélyülni, érdekes kérdéseken gondolkodni (mint “Mit eszünk?” vagy “Miért esszük, amit eszünk?” és ehhez hasonlók), vagy csak találkozni a japán folklórral. Sőt, aki érzelmeket keres, szeret együtt érezni a karakterekkel, talál elég drámai hangulatot magának. Valamennyi szereplővel lehet azonosulni, valamint jó komédia-drámához illően egyensúlyban van a humoros részek lüktetése a gondolkodós részek méltóságteljes lassúságával s az izgalmas részek pergésével.
Végül, de nem utolsó sorban, kívánok:

KategóriákU