Uchuu Senkan Yamato: Fukkatsu Hen (2009)

Infó:

Eredeti cím 宇宙戦艦ヤマト・復活篇
Angol cím Space Battleship Yamato: Resurrection
Egyéb cím(ek) Space Battleship Yamato: Rebirth Chapter
Besorolás anime, film
Hossz 1 rész
Dátum 2009

Infó:

Egy feltámadás története

A Yamato űrcsatahajó animált világbeli feltámasztásának projectje gyakorlatilag 1994-ben született meg. A projekt viszont sokáig elnapolva maradt a Leiji Matsumoto és Yoshinobu Nishizaki közt kirobbant ellentétnek hála, amely során sokáig nem beszéltek egymással. 2002. márciusában a tokiói bíróság úgy döntött, hogy jogosan vannak Nishizakinál a Yamato névjogai, viszont Matsumoto a karakterdizájn és a képi világ tulajdonosa. A felek így megegyeztek, és Nihizaki elkezdett egy új mozifilmen dolgozni, Space Battleship Yamato: Rebirth Chapter címmel, amely folytatná az eredeti történetet, míg Matsumoto az új Yamato-sorozatot tervezte. Noha a jogi viták továbbra is erősen visszavetették a munkálatokat, Nishizaki mégis bejelentette 2008. augusztusában, hogy a filmet 2009. december 12-én adják ki. Az interneten is bemutatott előzetesekben főleg az űrcsaták CGI-megjelenését fitogtatták, senki nem volt biztos abban, hogy a karakteranimáció nem ilyen lesz. Végül kiderült, hogy csak a csatajelenetek lesznek így megalkotva, amikor Nishizaki megalapította az Enagio stúdiót az utolsó évben, csak időre kész legyen a film.

Történet

2220-at írunk. 17 évvel járunk a Space Battleship Yamato: Final Chapter történései után. A Földi Szövetség kétségbeesetten próbálja kivitelezni a Föld evakuálására irányuló tervet, miután többszörös számítás után is megerősítették, hogy egy vándorló fekete lyuk tart bolygónk felé, és el fogja nyelni. Több evakuációs flotta indult el az Amarl bolygója felé, ezek közül többet meg is támadtak. Kodai Yuki kapitány, aki immáron Kodai Susumu felesége, feltehetőleg elhunyt az egyik ilyen támadás során.

Mindeközben Kodai Susumu kapitány úgy tervezi, hogy három évnyi bolyongás után hazatér. Amint szembesül a tényekkel, elvállalja, hogy kapitánya lesz az elpusztított Aquarius bolygó jeges maradványai közt újjáépített Yamatónak. Feladata elkísérni a legnagyobb emigráns flottát az Amarl bolygóra. Itt derülnek ki igazán a dolgok: a korábbi támadók a több bolygóból álló Csillagközi Szövetség, akiken diktátorként uralkodik az S.U.S. Birodalom, akik végcélul tűzték ki az emberek lemészárlását…

Az újítások

Nos, eleinte kételkedve ültem le megnézni, miután láttam, hogy Matsumoto igazából közre sem működött a film során, annak ellenére, hogy az 1974-es sorozat előtt ő dolgozta át a teljes egészében Hector Servadac-koppintásnak ható terveket (a Hector Servadac Jules Verne egyik regénye). Őszintén kíváncsi voltam emellett, hogy mi maradt a régiben és mi változott. Maga a hajó nem változott, továbbra is 263 méter hosszú és 62 ezer tonna összességében. A jellegzetessége viszont megváltozott: a tachyon-alapú pulzárágyú (wave motion gun vagy pulse cannon), amely képes egy teljes flottát vagy bolygót is megsemmisíteni. Korábban egy lövést lehetett vele leadni, s az újratöltésig a hajó teljesen védtelen maradt, így optimalizálták hat kisebb leadható töltésre. Továbbá újra feltűnnek a védelmi torpedói, amelyeket az első iscandari utazás során nem is használtak, és most már energiaalapú védőpajzsot alakítanak ki. A warp (téridő-hajlítás) is megváltozott, most már gravitációs rásegítéssel hosszabbat lehet ugrani a térben. Viszont megjelenése erős hasonlóságokat mutat azzal, ami Farscape-sorozatban van. A harmadik hidat, ami szinte minden alkalommal megsérült, vagy megsemmisült, most kékre festették és odahelyezték a 3D-s navigációs termet.

Továbbá nem csak a Yamato változott, hanem vele együtt a földi technológia is: az új földi zászlóshajó-típus a Szuper-Androméda (az eredeti Andromédák a 2. moziban és évadban tűntek fel egyedül), valamint az űrvadászok is fejlődtek: a korábbi Kozmotigriseket (Cosmo Tiger) felváltották a Kozmopulzárok (Cosmo Pulsar), valamint feltűnik az új zászlóshajó, a Kék Noé (Blue Noah).

A műről

Nos, több dologtól féltem még, mint a változtatások és az újítások. Elsősorban a történet szempontjából, hogy képes-e visszaadni azt az élményt, amit a korábbi művek jelentettek. És kérem szépen, igen, tudta, ám a vége előtt több ponton volt egy olyan érzésem, hogy nem tudok mit felelni a dologra. Bár igazság szerint nem sokat konyítok a csillagászathoz, de azt tudom, hogy a fekete lyuk a téridő egy olyan tartománya, ahonnan még a fény sem képes kilépni, illetve maga a tiszta gravitáció, illetve Stephen Hawking professzor (akinek a neve is elhangzik a film során) sikeresen bizonyította, hogy egyfajta sugárzást bocsát ki. Bár vándorlóról nem hallottam még, de amekkora a világűr, biztos van rá példa. S hogy miért hoztam fel a fekete lyukat? A történetben van egy pont, amikor transzdimenzionális átjárónak nevezik, vagyis minden beszívott anyag egy másik dimenzióban landol. Ezzel viszont a Warhammer 40K interdimenzionalitására emlékeztettek (aki ismeri a játékot és látta a filmet, tudja mire célzok).

A grafika viszont… elsősorban azt hittem, lemegyek tőle hídba. Az űr kialakítása olyan volt, mint valami játékban, csodaszépen megmunkált űrbéli jelenetek, hátterek. A karakteranimáció is remekre sikerült, viszont a festésnek voltak néha olyan pontjai, hogy azt hittem, túlnagyították a pixeleket. Többnyire a mattszínű Yamato külsejére célzok, ami nem igazán lett a legjobb, vagy egyes gépek, olykor a fák lombjainak szélbeli mozgása. Ugyanakkor külön öröm volt látni az 1983-as film jeleneteit eredeti (felnagyított és kicsit tisztított) minőségében, amikor visszaemlékeztek. Ezzel is elérték azt, hogy az ember tudja értékelni, hogy hova fejlődött a látványvilág.

A hangokkal részben voltam csak elégedett. Ugyan elhangzott egy rövid időre az eredeti OP-feldolgozás, amikor a Yamato megkezdte az útját, és kiemelkedett az Aquarius maradványaiból, de valahogy mégis jobban szeretem Isao Sasaki előadásában. Továbbá egy-két eredeti, jellegzetes Yamato-szám megmaradt, a többit pótolták híres zeneszerzők műveivel. Így a zenekedvelő műértők hallhatják Gustav Mahler, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin, Piotr Tchaikovsky és Edvard Grieg műveit is a film során, amelyeknek igazából nem értettem mi helye van az adott jelenet alatt, mikor javában nem odaillőnek találtam. Ellenben a mozi endingjét megkedveltem, az egész jó lett záródalnak. A seiyuukkal is ki voltam békülve, remekül illeszkedtek a karakterekhez.

Karakterek… na igen, őket sajnáltam nagyon. Ugyan több veterán is van köztük, mint Kodai Susumu, Tasuke Tokugawa, de közülük csak ők ketten régi motorosok a Yamatón. Sado Sakezou, Sanada Shirou és Analyzer nagyon kevés szerepet kapott és Miyukira sem szenteltek elég időt. Javában újoncok képzik a Yamato legénységét, ami kicsit bosszantott.

Összegzés

Ezek ellenére mégis tudtam élvezni a mozifilmet, és a végén éreztem egy kicsit azt is, hogy ennek bizony lesz még majd folytatása, mert nyitva hagytak pár dolgot, ami alapján lehet folytatni. Személy szerint egy évadnak jobban örülnék ebben az esetben, mint egy mozifilmnek, ha nem csal az előérzetem. Mindenesetre ajánlom megnézni, de az igazi csak akkor lesz, ha az ember látta már az eredeti sorozatokat és filmeket is. Addig csak egy lesz a sokból.